Egyszer volt, hol nem volt, egy kis hegyi faluban, ahol a tél mindig csodaszép volt, élt egy hóemberfiú, akit Hógolyó hercegnek hívtak. Nem volt valódi herceg, de mindenki így szólította, mert mindig segített másokon, és minden hóember az ő tanácsát kérte, ha bajba került.
Egy napon a falut különös veszély fenyegette. A nap szokatlanul erősen kezdett sütni, még a téli hideg ellenére is, és a hóemberek kezdtek olvadni. Hógolyó herceg és barátai, Hópelyhecske és Jégcsillám, elhatározták, hogy megoldást keresnek.
– Valamit tennünk kell! – mondta Hógolyó herceg határozottan. – Ha nem találunk megoldást, mindannyian eltűnünk, mielőtt eljönne a tavasz.
Egy idős hóember, Hópapó, azt javasolta, hogy keressék meg a Jéghegy Királynőt, aki a távoli hegyekben él. Azt beszélték róla, hogy varázslatos hatalma van, és képes visszahozni a fagyot, még a legmelegebb napokon is.
Hógolyó herceg, Hópelyhecske és Jégcsillám útnak indultak. Az út hosszú és nehéz volt: át kellett kelniük jeges folyókon, csúszós ösvényeken, és kerülniük kellett a napsütötte mezőket. Útközben sok barátjukat látták, akik már nem voltak olyan erősek, mint korábban, és csak árnyékban tudtak menedéket találni.
Amikor végre elérték a Jéghegyet, a Királynő fogadta őket. Csillogó ruhája a jég minden árnyalatában ragyogott, és úgy tűnt, hogy a levegő körülötte még hidegebb.
– Mi járatban vagytok, kedves hóemberek? – kérdezte méltóságteljesen.
Hógolyó herceg előlépett, és elmagyarázta a falujuk helyzetét. A Királynő figyelmesen hallgatta, majd így szólt:
– Tudok nektek segíteni, de az ár nem kicsi. Ha visszahozom a fagyot, neked, Hógolyó herceg, itt kell maradnod a Jéghegyen, hogy segíts fenntartani a varázslatot.
A barátai tiltakoztak, de Hógolyó herceg tudta, hogy ez az egyetlen megoldás.
– Ha ez az ára, hogy megmentsem a barátaimat és a falut, akkor vállalom – mondta bátorsággal a szemében.
A Jéghegy Királynője szavát betartotta. A falu visszakapta a dermesztő hideget, a hóemberek újra erőre kaptak, és mindenki hálás volt Hógolyó herceg áldozatáért.
Hógolyó herceg a Jéghegyen maradt, de a barátai gyakran meglátogatták, és minden hóember hősnek tartotta őt, aki a bátorságával és önzetlenségével megmentette őket.
Tanulság
Az igazi hős nem az, aki a legnagyobb hatalommal bír, hanem az, aki képes áldozatot hozni mások boldogságáért és biztonságáért.
