Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Hóri, a hógolyó (Gani Zsuzsa)

Szerző: Gani Zsuzsa

Oszd meg ezt a mesét!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri-piciri hógolyó, Hóri.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Hórit egy iciri-piciri kisfiú gyúrta egy hideg téli napon. A tapadó havat összenyomta és addig formálta, amíg egy kis gömb lett belőle. Képzeljétek el, hogy ez az iciri-piciri hógolyó szórakoztató és egyedi volt. Hogy miért? Hát azt mindjárt elmesélem.

Alighogy elkészült a hógolyó, hirtelen két aprócska, kék színű szeme lett, amivel rámosolygott a kisfiúra. Aztán piszén pisze orrocskája, amivel egyszer csak nagyot tüsszentett.

– Egészségedre! – mondta a kisfiú meglepetten.

Aztán egy mosolygós szája.

– Köszönöm. – felelte.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Hát te beszélni is tudsz? – hüledezett a kisfiú.

– Igen! – kacagott a hógolyó.

Hát ezért mondtam, hogy ez az iciri-piciri hógolyó szórakoztató és egyedi lett. Sőt ezért kapott nevet is a kisfiútól. Szóval az iciri-piciri Hórit nagy becsben tartotta a kisfiú. Vigyázott rá, mint a szeme fényére.

Távol tartotta a kályhától, a napsütéstől. Tudjátok, hogy miért? Azért, mert a melegtől elolvadt volna és víz lett volna belőle.

Ám az egyik napon képzeljétek el, hogy az iciri-piciri Hóri elveszett. A kisfiú sírt-rítt keservesen. Kereste- kutatta, de sehol sem találta. Tudjátok, hogy mi történt? Elmesélem.

Az iciri-piciri Hóri megunta, hogy mindig csak a játékszoba leghűvösebb sarkában, a legalsó jártékpolcon volt. Ráadásul a kisfiú sem játszott vele éjjel-nappal. Sokat unatkozott. Ezért úgy határozott, hogy világgá megy. Így is tett.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Éjszaka, amikor a kisfiú aludt, legurult a legalsó polcról. Kigurult az ajtón. Gurult, gurult végig a folyosón. Aztán a kutyaajtón át kigurult a lépcsőig. Azon gurult, gurult lefele. Kigurult a kertbe. Ott meglátta a kerek Holdat.

– Szervusz! Te is hógolyó vagy?

– Nem, én a Hold vagyok. Éjszaka világítok az égen.

– Egyedül vagy?

– Igen.

– Nem unatkozol?

– Nem.

– Miért nem?

– Gyönyörködöm a csillagokban. Kísérem a Földet, a kék bolygót.

– Hogyhogy? Ezt nem értem.

– Keringek a Föld körül. Mindig az arcommal figyellek benneteket. Sose fordítok hátat.

Az iciri-piciri eltűnődött a Hold szavain. Elköszönt és gurult, gurult tovább. Egyszer csak szembe találkozott a vadászgörénnyel.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Jé, egy hógolyó! – örült meg neki.

Odament hozzá és pofozgatni kezdte jobbról és balról, aztán meg gurigázott vele. Az iciri-piciri Hóri a meglepetéstől egy ideig meg se tudott szólalni. Aztán egyszer csak mégis megszólalt:

– Ki vagy te és miért paskolgatsz, miért piszkálsz?

Most meg a vadászgörény lepődött meg.

– Jé, egy beszélő hógolyó! Ki látott még ilyet? – Iciri-piciri Hóri vagyok. – mutatkozott be.

– Még neved is van? Valaki ugyancsak nagy becsben tarthatott.

– Vadászgörény vagyok, éjjel vadászom. Szeretek játszani, ezért is örültem meg neked, mert a hógolyóval játszani szoktak. Igen, jól hallottad. Legfőképpen dobálni.

– Dobálni? Jaj, szegény fejemnek! El ne dobj! Ha eldobsz, megfájdul a fejem.

– Ne félj, nem foglak eldobni! Azért nem, mert szórakoztató és egyedi vagy. – kacagta el magát.

– Huh, megkönnyebbültem – gondolta magában az iciri-piciri Hóri. – Nem unatkozol egyedül?

– Dehogyis! Szeretek vadászni, eleséget gyűjtögetni, azzal elfoglalom magam.

Az iciri-piciri Hóri eltűnődött a vadászgörény szavain. Elköszönt és gurult, gurult tovább. Egyszer csak szembe találkozott a bagollyal:

– Nini, két hógolyó! De nem fehér, hanem fekete.

– Szervusz! – Hú-hú-hú, hú-hú-hú – felelte. – Bagoly vagyok.

– Nem is hógolyó? – suttogta szomorúan.

– Nem, bagoly vagyok!

– Hallottad, amit mondtam? Pedig, nagyon, de nagyon halkan mondtam- ámult el az iciri-piciri Hóri.

– Igen. Tudod, kiválóan hallok, sőt kitűnően látok a sötétben. Még a legkisebb rovart is észreveszem.

– Komolyan?

– Komolyan.

– Nem unatkozol?

– Nem. Éjjel a zsákmány lesem és vadászok, nappal pedig alszom.

Az iciri-piciri Hóri eltűnődött a bagoly szavain. Elköszönt és gurult, gurult tovább.

– Hm, azt hiszem, hogy nekem is ki kell találnom valamit, hogy elfoglaljam magam, ha éppen nem játszik velem a kisfiú. Nem volt jó ötlet, hogy megbántódtam ezen és világgá mentem.

Közben ébredt a hajnal, bíborszínben kélt a reggel. Az iciri-piciri Hóri úgy döntött, hogy hazamegy. Így is tett. Mire a kisfiú felébredt, ott ücsörgött a játékszoba leghűvösebb sarkában, a legalsó jártékpolcon.

Két aprócska, kék színű szemével rámosolygott a kisfiúra. Aztán piszén pisze orrávalbiztosan az éjszakai fagyos levegőtől, nagyot tüsszentett.

– Egészségedre! – mondta a kisfiú meglepetten.

Aztán mosolygós szájával – Köszönöm! – felelte.

Nagyon megörült a kisfiú Hórinak.

– Visszajöttél hozzám?

– Igen, vissza.

– Soha többé nem fogsz itt hagyni?

– Soha többé. Mindig itt leszek veled, egészen addig, amíg el nem olvadok. – válaszolta Hóri.

Így volt, mese volt. Ha nem hiszed, járj utána!

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page

×