Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban, ahol a tél hópelyhekkel takarta be a házakat, élt egy kisfiú, akit Andrisnak hívtak. Karácsony közeledett, és az egész falu izgatottan várta az ünnepet. A falusi házak ablakai tele voltak gyertyákkal és csillogó díszekkel, mindenki készült az ünnepre, amely a szeretet és összetartozás ünnepe volt.
Andris családja azonban szegény volt, nem volt pénzük díszekre, és csak egyetlen apró gyertyájuk volt. Ez az egy kis gyertya állt az ablakukban, amelyet minden este meggyújtottak, hogy egy kis fényt vigyen a hideg téli estébe.
Egy este, amikor Andris meggyújtotta a kis gyertyát, valami különleges történt. A gyertya lángja lassan növekedni kezdett, és halk, kedves hangon megszólalt.
– Kedves Andris, te vagy az, aki őrizel engem minden este? – kérdezte a láng.
Andris először nagyon meglepődött, de aztán bólintott, és halkan válaszolt:
– Igen, én őrizlek, hogy mindig fényt vigyél az otthonunkba.
A gyertya lángja még fényesebbé vált, és így szólt:
– Köszönöm neked, Andris. Tudod, az én fényem nem csak a házatokban, de a szívetekben is melegséget hozhat. Ez az advent a szeretetről szól, és ha megosztod a fényemet másokkal, az igazi csodák történhetnek.
Andris elgondolkodott a gyertya szavain. Ekkor eszébe jutott a szomszéd néni, Mariska néni, aki egyedül élt, és akinek ablakában soha nem volt gyertya. Andris úgy döntött, hogy megosztja a gyertyája fényét vele is.
Másnap este, amikor már sötét volt, Andris átment Mariska nénihez a kis gyertyával. Bekopogott az ajtón, és amikor Mariska néni kinyitotta, Andris mosolyogva tartotta felé a gyertyát.
– Mariska néni, hoztam önnek egy kis fényt – mondta. – Szeretném, ha ön is érezné az ünnep melegét.
Mariska néni szemei könnybe lábadtak. Sosem gondolta volna, hogy valaki ennyire törődik vele. Meghatódottan megölelte Andrist, majd behívta őt, és együtt meggyújtották a gyertyát Mariska néni ablakában is.
Ahogy a napok teltek, Andris minden este átment Mariska nénihez, hogy együtt gyújtsák meg a kis gyertyát. És valami csodálatos történt: a kis gyertya fénye napról napra egyre ragyogóbb lett, és a falu lakói is észrevették ezt a különleges fényt. Egyre többen jöttek, hogy megnézzék, honnan sugárzik ez a csodálatos fényesség.
Amikor elérkezett karácsony estéje, az egész falu Mariska néni háza előtt gyűlt össze. Mindannyian hoztak magukkal egy-egy gyertyát, és Andris segített meggyújtani mindet a saját kis gyertyájáról. A falu egyszeriben fényárban úszott, és az emberek arcán boldog mosoly terült szét.
Mariska néni megfogta Andris kezét, és így szólt:
– Kedves Andris, te hoztad el nekünk a szeretet és a fény csodáját. Ez a karácsony sosem lenne ilyen meleg és fényes nélküled.
Andris elmosolyodott, és a gyertyára nézett, amely még mindig ragyogott az ablakban.
– A szeretet olyan, mint a gyertya fénye – mondta. – Minél több embernek adunk belőle, annál fényesebb lesz.
Aznap este a falu összes lakója együtt ünnepelt, és a kis gyertya, amely Andris otthonában világított, most az egész falut beragyogta. Mert a szeretet az, amit megosztunk, és ami által a világ egy kicsit melegebb és fényesebb hely lesz.
