Élt egyszer egy kedves, de nagyon kíváncsi manó, akit Okoskának hívtak. Ő volt Télapó műhelyének legkisebb, de legeszesebb segítője. Míg a többi manó szorgosan dolgozott, Okoska állandóan kérdezgetett. Szeretett minden titkot tudni, és Télapó műhelyének minden kis részletét kiismerni.
Egy szép téli estén, amikor éppen hullott a hó, Okoska rájött, hogy valami egészen különleges dolog készülődik. Látta, hogy Télapó nagy műhelyének ajtaja előtt különös szánkók sorakoznak, és a manók nagy, titokzatos csomagokat cipelnek egyik helyről a másikra.
– Mi lehet ez? – töprengett hangosan, és elkezdett kérdezősködni. Az egyik idősebb manó, aki már évek óta dolgozott Télapónál, sejtelmesen mosolygott, de nem árult el semmit.
– Okoska, majd megtudod a maga idejében – mondta.
Okoska erre a válaszra csak még jobban kíváncsivá vált.
Ahogy közeledett az éjfél, Okoska úgy döntött, hogy titokban figyelni fog. Kisurrant a manók hálóterméből, és óvatosan követte a többieket a műhely hátsó részébe. Ott egy hatalmas karácsonyfát pillantott meg, melyet ragyogó díszek és színes fények borítottak. A fa alatt különleges, csillogó ajándékok hevertek, mindegyiken a manók neve állt.
Okoska megállt, elakadó lélegzettel nézte a látványt. Hirtelen meglátta, hogy az egyik ajándékon az ő neve is ott van: „Okoskának – a legkíváncsibb manónak”. Először csodálkozott, aztán kíváncsian odament, és kibontotta a csomagot. Egy aprócska távcső volt benne, melyre Okoska már régóta vágyott, ugyanis nagyon szerette volna a csillagokat kémlelni éjjelente.
Télapó mosolyogva figyelte a kis manó örömét, majd odalépett hozzá.
– Okoska, minden évben megjutalmazom a manóimat, akik segítenek nekem, és mivel te olyan kíváncsi vagy, megérdemled, hogy a világot még jobban megismerhesd – mondta Télapó.
Okoska boldogan köszönte meg az ajándékot, és azon az éjszakán megtanulta, hogy a kíváncsiság néha különleges dolgokhoz vezet. Azóta minden karácsonykor segít a Télapónak, és mindig újabb titkokat fedez fel a világ rejtelmeiről.
Így lett az a karácsony Okoska legszebb ünnepe, amit soha nem felejtett el.
