Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kismackó, akit Máténak hívtak. Máté egy barátságos erdő szélén lakott anyukájával és apukájával, de ma egy különleges napra ébredt: ma volt az első nap az iskolában!
Máté egy kicsit izgult. Az iskoláról sok mesét hallott a nagyobb testvéreitől és a barátaitól, de soha nem tudta elképzelni, milyen lehet valójában.
– Mi lesz, ha nem találom meg a helyemet? – kérdezte félve anyukájától reggeli közben.
– Ne aggódj, Máté – mosolygott rá az anyukája. – Az iskolában sok új barátra lelsz, és mindenki segít majd neked. Ráadásul ott lesz a tanító néni, aki mindent megmutat.
Máté bólintott, de a kis szíve még mindig egy kicsit hevesen dobogott.
Mikor elérkezett az idő, Máté elindult az iskolába. A réten át vezető úton találkozott Zénóval, a kis nyuszival, aki szintén az első napját kezdte. Zénó még nála is izgatottabb volt.
– Te is izgulsz, Máté? – kérdezte Zénó, miközben nagyokat ugrált a réten.
– Igen, egy kicsit – vallotta be Máté. – De anyukám azt mondta, minden rendben lesz.
– Remélem, igazad van – mondta Zénó, és együtt folytatták az utat.
Amikor megérkeztek az iskolába, ott volt már Rózi, a mókus, és Marci, a kis őz is. Mindannyian hasonlóan éreztek, de amikor beléptek az osztályterembe, a tanító néni, Málna néni, már várta őket, széles mosollyal az arcán.
– Jó reggelt, kedves gyerekek! – köszöntötte őket vidáman. – Üdvözöllek benneteket az első iskolai napon!
Máté lassan leült a padjába, és kíváncsian nézett körbe. A teremben színes képek lógtak a falon, és a polcokon sok-sok könyv sorakozott. Minden nagyon izgalmasnak tűnt.
– Ma játszani és tanulni fogunk – folytatta Málna néni. – De először mindannyian bemutatkozunk egymásnak. Szeretném, ha mindenki elmondaná, hogy hívják, és mi az, amit a legjobban vár az iskolában.
Máté kicsit izgult, de mikor sorra került, bátran megszólalt:
– Sziasztok, Máté vagyok, és nagyon várom, hogy megtanuljak olvasni!
– Nagyon jó, Máté! – dicsérte meg Málna néni. – Az olvasás nagyon izgalmas dolog!
Ahogy mindenki bemutatkozott, Máté egyre jobban érezte magát. Rájött, hogy nem csak ő izgul, hanem mindenki más is. És ahogy hallgatta a többieket, rájött, hogy sok közös van bennük. Ő is alig várta, hogy új dolgokat tanuljon és barátokat szerezzen.
A nap gyorsan elszaladt. Málna néni megmutatta nekik az iskolát, és sok játékos feladatot csináltak. Rajzoltak, énekeltek és még egy kis számolást is gyakoroltak. Máté élvezettel vett részt mindenben, és amikor eljött az ebédidő, már alig hitte el, hogy mennyire jól telt az első napja.
Ebéd után kimentek az udvarra játszani. Máté és Zénó együtt ugráltak a réten, miközben Rózi a fán mászott, és Marci az udvaron szaladgált. Máté szíve most már nem az izgalomtól dobogott gyorsan, hanem az örömtől. Rájött, hogy az iskola nem is olyan ijesztő hely, sőt, nagyon is szórakoztató!
Ahogy a nap végéhez közeledett, Máté már alig várta, hogy hazaérjen, és elmesélje anyukájának és apukájának az első nap minden izgalmát.
– Anya, apa! – kiáltotta, mikor belépett az ajtón. – Az iskola fantasztikus volt! Sok új barátot szereztem, és már alig várom, hogy holnap visszamenjek!
Anyukája mosolyogva megölelte Mátét.
– Tudtam, hogy jól fogod érezni magad. Most már te is iskolás vagy!
Máté boldogan bólintott, és este, mikor lefeküdt aludni, már nem is izgult a másnap miatt. Tudta, hogy az iskola egy olyan hely, ahol nem csak tanulni lehet, hanem új barátokat is szerezhet, és mindennap egy új kaland vár rá.
