Mester Györgyi 
Nagycsoportos volt, jövőre iskolába megy. Talán ez az utolsó, óvodástársaival töltött karácsony, amit amúgy minden évben, az óvodában is megünnepeltek, nem csak otthon, családi körben. A többség, amikor kiengedték őket az udvarra, vad kergetőzésbe kezdett. Néhányan labdáztak, hogy ne fázzanak, hiszen december elején már hideg van. A felnőttek szerint, azon a télen hó is várható.
Közeledett a téli iskolai szünet, és Kata minden reggel azzal ugrott ki az ágyból, hogy azonnal az ablakhoz szaladt megnézni, esett-e hó az éjjel?…
A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket…
Közeledett a születésnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy ő választhatta ki a számára legmegfelelőbb ajándékot. Ez most se volt másként, ezért tértek be anyukájával a játékboltba…
Patrícia és Peti – családon beül csak Pat és Pet – tízéves ikrek, akik az elmúlt években rendszeresen az erdei rönkházban, hegyekben lévő „nyaralójukban” töltötték a téli iskolai szünetet.
Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől…
Leesett az első hó. És nemcsak szállingózott, hanem rögvest annyi hullott belőle, hogy vastag, hófehér dunnával fedte be az erdő minden zegzugát…
Bercinek, a százlábúnak, kezdetekben volt némi lelkiismeret-furdalása. Őt, és rovar fajtársait, egyaránt százlábúként emlegették, holott neki – életkorából adódóan – még csak 84 lába volt…
A szajkó büszke madár volt. Nem is csoda, hiszen – a tollruhájában csupán néhány piros mintával dicsekvő nagy fakopáncs, na meg a zöld színben pompázó, piros sapkás küllő mellett…
Mindenki tudta, hogy a bolyban nincs nagyobb tréfagyáros a kicsi hangyánál. Tréfi, mert társai csak így nevezték, ha kellett, ha nem, folyton viccelt…
Élt Bergengóciában egy szegény földműves, süldő leánykájával, Kincsővel. Nagy-nagy nyomorúságban tengődtek, kis földjük tartotta el őket…
Az ifjú herceg már évek óta járta a világot, kéttucat idegen nyelven beszélt, azonban esze ágában sem volt hazatérni…