Mester Györgyi 
Az öreg hölgy először csak egyetlen margaréta tövet ültetett a kerítés mellé, a kertkapu közelébe, hogy megtudja, megüdül-e a szép virág a komisz, agyagos talajban. Amikor a növényke kivirágzott, boldogan ültetett további töveket az első mellé. Hamarosan minden járókelőt megállásra késztetett a gyönyörű margaréták látványa. Az öreg hölgy naponta látogatta kedves virágait. Olykor beszélgetett is
Sűrű erdő közepén, kék tavacska mellett, égbetörően magas hegy gyomrában, tágas barlangban éldegélt a medvecsalád: Pása, a folyton dörmögő medve papa, Dása, a mindenkihez barátságos medve mama, és huncut kicsi medvebocsuk, Másenka. Dása, a medve mama, igen gondos szülő volt. Mindig ügyelt arra, hogy még élelemszerző körútjukon se tévessze szem elől a kis mackólányt. Együtt
Egész évben jól elvoltak. Ők ketten, a párjával, mindig egymás mellett úsztak, együtt keresték az ehető zsenge hajtásokat a nádas szélén, vagy az apró küszöket a móló tövében, a kövek között. Szép pár voltak. A fiókáik is szépek lettek, büszkék is voltak rájuk. A szürkepihés kis csapat kecsesen siklott a tükörsima vízfelületen, egymás után sorjázva,
Hófehér bundájának, na meg gazdája jó humorának köszönhetően kapta nevét a kutyus. Ugyan kaphatott volna másikat is, mivel – ugyancsak jellemzően -, kölyökként, ha elszundított, úgy aludt, mint a tej, azonban ez utóbbi elnevezés nem volt igazán „ütős”, így maradt a Tejföl.Kiskorában jól bírta a panellakásban való elhelyezést, később azonban egyre jobban élvezte, ha a
Aznap sokáig mentek az autóval. Persze máskor is előfordult, hogy a nagy vízhez utaztukban hosszasan kellett az autó hátuljában elhelyezett boxban, összekuporodva feküdnie, de ez most mintha más lett volna. Valamiféle rossz előérzete támadt. A gépjármű hirtelen megtorpanva fékezett, és ő nekiesett a boksz falának. Gazdi nem szokott ilyen figyelmetlen lenni, ha ő is vele
Már az első találkozásukkor feltűnt neki, amit nem lehetett nem észrevenni, hogy a párhetes kiskutya fehér, barnával spriccelt hátán, a bársonyos szőrön, egy szív alakot formázó, csokoládé színű folt van. Érdekesnek, egyben kedvesnek találta, és mivel úgy tűnt, a kis állat is ragaszkodik hozzá, döntött: nem nézegeti tovább a virgoncan ugráló többi kutyakölyköt, a „foltosat”
Terus néni patyolat tisztaságú, hófehér tollú kacsákat nevelt az udvarán, amiért irigykedett rá a fél falu. A baromfitenyésztők rá féltékenykedtek, a gyerekek meg az unokáját, Anitát irigyelték, mert Húsvét előtt ő mindig kapott három kacsatojást – ami tudottan nagyobb méretű a tyúk tojásánál -, és azokból tarka minták ráfestésével, csodálatos hímes tojásokat varázsolt. Meg is
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gonosz herceg, aki semmilyen csalárdságtól se riadt vissza. Mindent megtett azért, hogy az öreg és beteg uralkodó halála után, ő legyen a hatalom egyetlen birtokosa, a törvényes örökös helyett. Gaztettei sikerrel jártak, ráadásul olyan ügyesen vitte véghez azokat, hogy mindenki elhitte, jogosan ül a trónon, mint egyetlen
Nyulacska már napok óta nyaggatta az anyukáját. Újra és újra feltette neki a nagy kérdést: – Mama, mikor lesz végre tavasz? Olyan sokat fáztunk a télen, igazán melegedhetne már az idő. – Milyen jó is lenne napsütésben versenyt futni a szomszédos Tapsi család gyerekeivel, Fülessel, Nyurgalábbal és Bolyhosfarkúval. – Bújócskáznánk is, táncra perdülhetnénk a tavaszi
Az iskola csengője aznap is eljátszotta Vivaldi fülbemászó, csodálatos dallamát, mint minden tanítási nap kezdetén, amióta beköszöntött a tavasz. Az erdei iskolában ezen a napon azonban senki sem figyelt a csengő dallamára, mert más miatt volt nagy az izgalom. Mindenki örült és felszabadult volt, ma ugyanis nem tanórát tart a szigorú Mackó tanár úr, hanem
Breki, a kicsi békafiú elhatározta, hogy a nyáron megházasodik, ezért úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha már tavasszal hozzáfog a társkereséshez. Olyan párt szeretett volna magának, akinek csinos fejecskéje, karcsú, kecses alakja van, pasztell zöld színű a bőre, jó úszó, szép a hangja, amin nem beszél többet a kelleténél, továbbá nem ugrál sokat, és
A farkasnak olyan hangosan korgott a gyomra, hogy a legtöbb levadászni szánt prédát már ez a korgás-morgás elijesztette a közeléből. Az egyébként gonosz fenevad most elesetten ténfergett a sűrű fákkal benőtt rengetegben, s mivel napok óta nem jutott élelemhez, üres hasa szinte a bordáihoz tapadt. Belátta, az erdő belsejében nem talál mást, mint hidegtől meggémberedett,