A kút (magyar népmese)

Egyszer a magyar ember egy kerek vizesgödröt ásott az udvarában. Arra vetődött a német, s kérdezte:

– Mit ás kend, atyafi?

– Vízigödröt – mondotta a magyar ember.

– Gut, gut – mondta a német.

– Nem kút ez – mondta a magyar ember -, hanem vízigödör.

– Gut, gut – mondotta ismét a német.

– Hát ha kút, legyen kút – mondotta a magyar ember.

Így lett a vizesgödörből kút.

(Benedek Elek: Magyar mese– és mondavilág 2. kötet)