Egyszer volt, hol nem volt, egy aprócska faluban élt egy öregember, akit mindenki csak Fagyos Mihálynak hívott. Mihály zord és magányos volt; szíve keményebb, mint a legvastagabb téli jég. Az emberek elkerülték, mert úgy hitték, hogy a hidegszívű öregember képtelen a szeretetre és örömre. Mihály napjait egyedül töltötte, a kandalló tüze mellett ült, és az ablakon át figyelte a hóesést.
Egy téli reggelen különös dolog történt. A falu gyerekei hógolyócsatába kezdtek Mihály háza előtt. Hangos kacagásuk és vidám kiáltásaik betöltötték a levegőt. Mihály bosszúsan nézett ki az ablakon.
– Miért nem játszotok máshol? – mormogta magában.
De a gyermekek nevetése valahogy mégis elérte a szívét. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a kandalló tüze melegebb lett, és Mihály szigorú arca ellágyult.
Másnap a gyerekek újra megjelentek, és a legbátrabb közülük, egy kislány, Anna, bekopogott az ajtón.
– Mihály bácsi, nem jönne ki velünk játszani? Olyan szép hóembert építünk! – kérdezte bátran.
Mihály először el akarta küldeni, de valami a kislány szemében megállította. Végül felvette a kabátját, és kilépett az ajtón. A gyerekek örömujjongásban törtek ki. Mihály először ügyetlenül formált egy hógolyót, de ahogy a játék folytatódott, a nevetése egyre hangosabb lett. A gyermekek vidámsága felmelegítette a fagyos szívét.
A nap végére Mihály nemcsak a legnagyobb hóembert segített megépíteni, hanem történeteket is mesélt a gyerekeknek a saját gyerekkoráról, amikor ő is boldogan játszott a hóban. A gyerekek körülülték, és áhítattal hallgatták.
Ahogy az este leszállt, Mihály visszatért a házába, de ezúttal már nem érezte magát egyedül. A gyerekek nevetése és kedvessége olyan melegséget hagyott maga után, amely lassan, de biztosan felolvasztotta a jégpáncélt a szíve körül.
Az emberek hamar észrevették a változást. Mihály már nem volt Fagyos Mihály, hanem a falu szeretett nagypapája, aki mindig kész volt segíteni és játszani a gyerekekkel. A faluban azóta is mesélik, hogyan olvasztotta fel a gyermekek nevetése egy hidegszívű öregember szívét.
Tanulság
A szeretet és a vidámság olyan erővel bír, amely még a legkeményebb szívet is képes megváltoztatni. A boldogság megosztása nemcsak másokat, hanem önmagunkat is gazdagabbá teszi.