T. Fiser Ildikó:Tarka trilla

Oszd meg ezt a mesét!

Csivit, csivit
tarka trilla
e kórusnak
sok a tagja

Apró, dalos
színes, tollas
csőrös, füttyös
kis madár

Ágról, ágra
házról, házra
énekelve
szálldogál

Csivit, csivit
tarka trilla
cseng a hangjuk
tralla, trilla

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Szólj hozzá! Válasz megszakítása

Legutóbbi

Csokis Répa és a húsvéti locsolóverseny
Volt egyszer egy mókás nevű nyuszi: Csokis Répa. Nem azért hívták így, mert csokit evett répával (bár kipróbálta már), hanem mert a bundája csokibarna volt, és a farka meg narancssárga – mint egy mini sárgarépa.
Tovább a mesére
Barka bácsi húsvéti varázsbundája
Messze-messze, egy bokorral teli völgy mélyén, ahol a fák is tojás alakú árnyékokat vetettek, élt egy öreg, bölcs húsvéti nyuszi, akit mindenki csak Barka bácsinak hívott.
Tovább a mesére
Zsiga csiga húsvéti kalandja
A nagy rét közepén, ahol a fű mindig zöldebbnek látszott a szomszéd bokor mögött, éldegélt egy nagyon lassú, de még annál is kitartóbb csiga, akit Zsigának hívtak.
Tovább a mesére
Pötyi tyúk és a különleges tojáscsoda
Volt egyszer egy kis tyúkocska, akit mindenki csak Pötyinek hívott. Nem véletlenül, ugyanis hófehér tollazatát apró piros pöttyök díszítették, mintha valaki egy ecsettel játszott volna rajta unalmában.
Tovább a mesére
Tódor nyuszi és a varjak csokitojás-csapdája
Egyszer volt, hol nem volt, egy tavaszillatú tisztáson, ahol a fű is nevetett, annyi pitypangot hordott a hajában, élt egy nyuszi, akit úgy hívtak: Tódor.
Tovább a mesére
Hogyan lett Nyusziból húsvéti nyúl?
Egyszer volt, hol nem volt, egy napsütötte erdőszéli kis tisztáson élt egy hófehér, puha bundájú nyúl, akit egyszerűen csak Nyuszinak hívtak. Ő volt az erdő legszelídebb, legjátékosabb és legkedvesebb lakója. Mindig segített a barátainak: összeseperte az őzike elé hullott leveleket, virágkoszorút font a kismadaraknak, és ha valaki szomorú volt, Nyuszi egy ugrándozós tánccal vidította fel.
Tovább a mesére
A titokzatos Nyuszihegy kincse
Messze-messze, egy zöldellő völgy közepén állt egy különös domb: a Nyuszihegy. Nem volt se túl magas, se túl lapos, de egy biztos – mindig valami különleges történt a környékén, különösen húsvét közeledtével.
Tovább a mesére
Kacsa Kornél húsvéti nyúl szeretne lenni
Minden tavasszal, amikor az első virágok kibújtak a fű közül, a patakparti rét megtelt csiviteléssel, virágillattal és húsvéti készülődéssel. A gyerekek kosarakat fontak, a madarak tojásfestő versenyt rendeztek, és az erdő szélén élő húsvéti nyuszi, Nárcisz, már hetekkel korábban nekilátott az ajándékok előkészítésének.
Tovább a mesére
Gömbi, a különleges húsvéti tojás
Volt egyszer egy különös kis húsvéti tojás, akit mindenki csak Gömbinek hívott, bár valójában nem volt igazi gömbölyű. Egyik oldala picit lapos volt, a másik meg olyan dudoros, mintha egy csigabiga táncolt volna rajta festés közben.
Tovább a mesére
Az eltűnt húsvét nyomában
Nem is olyan régen történt az, amit mesélek. Egy napsütéses völgyben húzódott meg Mogyoróliget, ahol a fák lombjai közt madárdal csendült, a fűben százszorszépek mosolyogtak, és még a méhek is úgy zümmögtek, mintha dalt dúdolnának. E liget szélén feküdt egy aprócska falu, ahol minden évben csodásan ünnepelték a húsvétot.
Tovább a mesére
A nyuszi, aki nem tudott tojást festeni
Egy domboldalban megbújó nyusziodúban élt egy fiatal nyuszi, akit Tódornak hívtak. Tódor nagyon lelkes volt, mert idén először ő is részt vehetett a húsvéti tojásfestésben. Már hetekkel előtte gyakorolta az ecsetkezelést, próbált virágokat, pöttyöket és csíkokat festeni — de akármennyire is igyekezett, mindig pacás, maszatos tojások lettek belőlük.
Tovább a mesére
Az eltűnt Tavasz nyomában
Volt egyszer egy varázslatos erdő, ahol minden évszak pontosan érkezett, mint egy jól beállított óra. De azon a különös reggelen, amikor a hóvirágoknak kellett volna kibújniuk, a fák még mindig téli álomba burkolóztak, a patak jéggel volt fedve, és a madarak is csak óvatosan csiripeltek. Valami nem volt rendben…
Tovább a mesére
A kis csillag álomba ringató meséje
Egy kicsi, puha felhő mögött éldegélt egy aprócska csillag. Nem
Tovább a mesére
A Föld ölelése – mese a barátságról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, kék-zöld bolygó, akit úgy hívtak: Föld. A Föld nem volt se túl hangos, se túl szigorú, inkább olyan volt, mint egy mindig mosolygó nagymama, aki szeretettel figyelte a rajta élőket – a növényeket, az állatokat és az embereket.
Tovább a mesére
A kis tündér húsvéti csodája
Volt egyszer egy aprócska tündér, akit úgy hívtak: Hópehely. Nevét azért kapta, mert télen született, amikor a világot még hólepel borította, és minden fehérbe öltözött.
Tovább a mesére

A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.

Ezek a mesék is érdekelhetnek:

Szólj hozzá! Válasz megszakítása