Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi, hóval borított faluban, ahol az emberek minden évben izgatottan várták a téli napfordulót. Ez a különleges nap nemcsak a tél leghosszabb éjszakáját, hanem az új remények és a fény visszatérésének kezdetét is jelentette. A falusiak ilyenkor összegyűltek a nagy téren, és közös ünnepséget rendeztek.
Az év tele különösen zord volt, és az emberek alig várták, hogy a nap újra hosszabb utat járjon be az égen. A falu legbölcsebbje, Ilka néni, mesélt a napforduló varázsáról a gyerekeknek.
– Tudjátok-e, miért ünnepeljük a téli napfordulót? – kérdezte Ilka néni.
A gyerekek egyszerre rázták a fejüket.
– Ez a nap azért különleges, mert a sötétség uralma ekkor megtörik, és a fény lassan visszatér. A régiek úgy tartották, hogy ezen az éjszakán a csillagok különleges üzenetet küldenek, és a tűz, amelyet meggyújtunk, megvédi a falut a hidegtől és a rossz szellemektől.
A falubeliek összegyűltek, hogy hatalmas máglyát gyújtsanak a téren. Minden család hozott egy darab fát, amelyre egy-egy kívánságot írtak. Mikor a máglya lángra kapott, a kívánságokat a tűz felküldte az égbe. A gyerekek körbe-körbe futkostak, míg a felnőttek forró teát ittak és énekeltek.
A tűz fénye egyre magasabbra emelkedett, és mintha a csillagok is fényesebben ragyogtak volna az égen. Egyszer csak egy különleges, aranyló csillag jelent meg, amely mintha a máglya fölé ereszkedett volna. Az emberek elcsendesedtek, és Ilka néni halkan megszólalt:
– A csillag a reményt hozza el nekünk. Ez azt jelenti, hogy a tél nehézségei hamarosan véget érnek, és a tavasz bősége közeleg.
Ahogy a tűz lassan kialudt, a falubeliek hazatértek, szívükben a melegség és az összetartozás érzésével. Aznap este mindenki tudta, hogy a tél végének emlékei nemcsak az időjárásról szólnak, hanem arról, hogy a fény és a remény mindig visszatér.
Tanulság
A legsötétebb időszakban is ott rejlik a remény és az új kezdet lehetősége. Az ünneplés és az összefogás ereje segít átvészelni a nehéz időket.