Egyszer volt, hol nem volt, a havas hegyek tetején élt egy hidegszívű boszorkány, akit Télanyónak hívtak. Télanyó minden évben elhozta a telet, jégbe borította a folyókat, és hóval lepte el a földeket. Az emberek féltek tőle, mert úgy tartották, hogy a szíve jéggé dermedt, és soha nem volt képes mosolyogni.
Egy évben a tél különösen kemény volt. A hó olyan vastagon borította a falut, hogy az emberek alig tudtak kijutni házaikból. A tűzifa elfogyott, és a termés is kevésnek bizonyult. A falusiak tanácstalanok voltak, míg egy bátor lány, Klára, úgy döntött, hogy szembenéz a boszorkánnyal.
– Valakinek meg kell próbálnia beszélni vele – mondta Klára. – Talán megérti, hogy a hidege sok szenvedést okoz.
Klára egy kis kosárba forró teát, egy darab friss kalácsot és egy gyertyalángot tett, majd elindult a hegyek felé. Ahogy egyre magasabbra jutott, a hideg egyre élesebbé vált, és a szél szinte elnyomta a lépteinek zaját. Mikor végre elérte Télanyó jégpalotáját, óvatosan bekopogott.
– Ki mer zavarni a hideg birodalmamban? – hallatszott egy rekedtes hang.
Klára összeszedte bátorságát, és belépett. Télanyó hatalmas trónján ült, melyet tiszta jégből faragtak. A lány meghajolt, és a kosarát a boszorkány elé helyezte.
– Nem harcolni jöttem, hanem békét ajánlani – mondta. – Hozztam neked teát, hogy felmelegítse a szívedet, kalácsot, hogy megédesítse a napjaidat, és egy gyertyát, hogy fényt hozzon az életedbe.
Télanyó szeme először haragosan villant, de ahogy a teából felszálló gőzt megérezte, valami megváltozott benne. Lassan nyúlt a csészéért, ivott egy kortyot, majd mélyen sóhajtott.
– Senki sem hozott nekem még ajándékot – mondta halkan. – Azt hitték, hogy én csak hideget és szenvedést tudok hozni.
Klára mosolyogva válaszolt:
– Talán azért, mert senki sem próbált meg igazán megismerni téged.
A boszorkány szeme megtelt könnyekkel, melyek apró jégkristályokká fagytak. Ahogy ezek a kristályok a földre hullottak, a tél ereje enyhülni kezdett. Télanyó úgy döntött, hogy a falu közelében többé nem hoz elviselhetetlen hideget, és helyette enyhébb havakat küld.
Klára hazatért, és a falusiak hálásak voltak neki. Télanyót pedig többé nem nevezték boszorkánynak, hanem Télasszonynak, aki megértette, hogy a tél szépsége és ereje a harmóniában rejlik.
Tanulság
A legzordabb szív is felengedhet, ha szeretettel és megértéssel közelítünk hozzá. A béke és a harmónia mindig lehetséges, ha nyitottak vagyunk egymás iránt.
