Egyszer volt, hol nem volt, egy hideg téli napon, amikor az ég vastag felhőkkel volt borítva, egy apró kis hópehely, akit Pihének hívtak, megszületett egy hatalmas hófelhő mélyén. Pihe nagyon izgatott volt, hiszen sosem látott még hópelyheket, csak annyit tudott, hogy mindegyik egyedi, és mindenkinek saját kalandja vár a földön. Amikor Pihe készen állt, egy hűvös szél felkapta, és lassan, könnyedén lebegni kezdett az égen.
Ahogy Pihe leereszkedett a földre, lenézett, és látta a havas tájat, az erdőt, a fenyőket, és a kis falut, amely éppen karácsonyra készült. Minden házban fények pislákoltak, és az utcákon gyerekek szánkóztak, hógolyóztak. Pihe elámult a látványon.
– Nahát, milyen szép ez a világ! – mondta ámulattal.
Miközben Pihe egyre közelebb került a földhöz, észrevett egy másik kis hópelyhet maga mellett, akit Dérkének hívtak.
– Szia, Pihe! – köszöntötte barátságosan Dérke. – Látom, te is először vagy itt a földön. Szeretnél velem tartani egy különleges helyre?
Pihe boldogan bólintott, és együtt kezdtek elereszkedni az erdő felé. Amikor megérkeztek, egy hatalmas fenyőfa alatt találták magukat, ahol varázslatos fények pislákoltak a havon. A fán mindenhol apró jégcsapok lógtak, amelyek csillogtak, ahogy a holdfény rájuk sütött.
– Ez itt az erdő titkos helye – suttogta Dérke. – Itt minden évben összegyűlnek a téli varázslatok őrei.
Ahogy beszélt, Pihe és Dérke észrevettek egy kis szánkót, amelyen egy erdei manó, akit Pelyhesnek hívtak, ült. Pelyhes mosolyogva üdvözölte őket.
– Sziasztok, kis hópelyhek! Üdvözöllek titeket az erdő titkos gyűlésén. Itt minden télen találkozunk, hogy megünnepeljük a tél szépségét és varázslatát.
Pihe csodálkozva nézett körbe, és észrevette, hogy nemcsak hópelyhek, hanem apró állatok is gyülekeztek a fenyőfa körül. Egy kis mókus, egy nyuszi és egy bagoly mind-mind ott voltak, és kíváncsian figyelték a történéseket.
– De miért van ez a gyűlés? – kérdezte Pihe kíváncsian.
– Mert a tél varázsa nemcsak a hópelyhekről szól – magyarázta Pelyhes. – Ilyenkor minden élőlény részesül a tél szépségéből. A hó meleg takarót ad az alvó növényeknek, a fák ágain a jégcsapok csillognak, és mindenki egy kicsit közelebb kerül egymáshoz, hogy megossza a melegséget és az örömöt.
A kis nyuszi előreugrott, és így szólt:
– Nekünk, erdei állatoknak a tél segít pihenni, és ilyenkor élvezhetjük a csillogó havat és a csöndes erdőt.
Pihe megértette, hogy a tél varázslata sokkal több, mint aminek gondolta. A hó, a fagy és a csillogás mind-mind segítik az erdő lakóit és a földet, hogy felkészüljenek a tavaszra.
Az éjszaka folyamán a kis hópelyhek és az erdei állatok együtt ünnepeltek a fenyőfa körül. Pelyhes elmesélte, hogy a hópelyhek mind egy-egy téli csodát hoznak a világra, és hogy minden hóesés egy új lehetőség a világ számára, hogy megpihenjen és elcsendesedjen.
Ahogy a hold felkelt az égre, Pihe és Dérke lassan elindultak, hogy egy hóbuckán pihenjenek meg. Tudták, hogy reggelre majd újra elolvadnak, és a tél varázsa folytatódik más hópelyhek, más állatok és más erdők történeteiben.
Pihe boldogan hunyta le a szemét, tudva, hogy része lett a tél varázslatos világának, és hogy a következő hópelyhek is ugyanilyen kalandos utazásra indulnak majd, újabb csodákat hozva a földre.
