A ház mélyén, a régi padlódeszkák alatt, egy aprócska lépcső vezetett lefelé, ahol a házimanók éltek. Ezek a szorgalmas kis lények egész évben figyelték a ház lakóit, gondoskodtak a meghibásodott dolgok apró javításáról, és titokban segítettek rendet tartani. De az év legnagyobb munkája mindig a tavaszi nagytakarítás volt!
Minden tavasszal, amikor az első meleg napsugarak végigsimítottak az ablakokon, a házimanók összegyűltek, és Morgó mester, a legöregebb és legbölcsebb manó így szólt:
– Barátaim! A tél hosszú volt, a ház tele van porral és elfeledett sarkokkal. Itt az idő, hogy kitakarítsunk, mire megérkezik a tavasz!
A manók nagy ujjongással nekiláttak a munkának.
A fürge Porpihécske szorgalmasan seperte ki a pókhálókat és a téli porréteget a bútorok mögül. A cserfes Szappanbuborék a mosogatónál ügyeskedett, ahol csillogó habfelhőket varázsolt a régi edényekre. A mókás Szöszcsimbók a szőnyegek rázásában jeleskedett, míg a kis Tükrös minden ablakot és tükröt úgy fényesített, hogy a napfény szinte táncolt rajtuk.
A manók fáradhatatlanul dolgoztak, és ahogy a ház egyre ragyogott, valami csodálatos történt: a friss tavaszi szél besurrant az ablakokon, virágillatot hozott, és az egész ház megtelt élettel.
– Nézzétek! – kiáltott fel Porpihécske. – A napfény végre beárad a házba!
Mire eljött Nőnap, a ház tisztán ragyogott, a vázákban friss virágok pompáztak, és a lakók meg sem sejtették, milyen varázslatos kezek munkálkodtak az otthonuk tisztaságán.
Ahogy este lett, a házimanók elégedetten huppantak le a kis fonott székeikre odalent, és Morgó mester így szólt:
– Barátaim, a tavasz most már valóban megérkezett!
És így történt, hogy a ház minden évben Nőnapra készült el a tavaszi pompájában – hála a láthatatlan, dolgos kis házimanóknak, akik sosem feledték: a tiszta otthon a tavasz érkezésének legszebb ajándéka!
A tisztaság és a rend nemcsak a házat, hanem a szívet is felkészíti az új kezdetekre. A gondoskodás és a szorgalom mindig meghozza gyümölcsét!
