Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Mesék » Szerzők szerint » Móra Ferenc » Rétesfoltozás (Móra Ferenc)

Rétesfoltozás (Móra Ferenc)

Olyan követséget se mindennap látni, mint amilyen tegnap délután az én szobámba beállított. Elől Pannácska, az édes, hátul Vilmácska, az ékes, közben, Garas kutya, az éhes.

– Tessék helyet foglalni – ugrottam eléjük nagy készségesen, s úgy belevetettem magamat az öreg karosszékbe, hogy csak úgy reccsent. Nosza, Pannácska mindjárt az ölemben termett, Vilmácska a Pannácska ölébe kuporodott, a Garas kutya meg a Vilmácska ölibe ugrott föl.

– No szépen vagyunk – mondom nekik -, most már, ugye, meg se állunk a túri vásárig?

Úgy ugrott le a három vendég az ölemből, mint a labda.

– Mit keresnénk mi a túri vásáron, mikor a mi házunknál van a lakodalom!

– Aztán ki a vőlegény?

– A bádog juhászlegény.

– Aztán ki a menyasszony?

– A porcelán kisasszony.

– Tyuhaj – ütöm össze a bokámat -, ennek már fele se tréfa! Hamar a sarkantyús csizmámat, hamar az ünneplő gúnyámat, mert itt már csak én leszek a násznagy.

– Jaj, apuka – sóhajtja el magát Pannácska -, csakhogy kis hiba van.

– Kis baj nem nagy baj, virágszálam.

– Sáros a bocskora a vőlegénynek, meg kellene tisztogatni szegénykének – magyarázta Vilmácska.

– Hamar-hamar, hamar-hamar – sietett a Garas kutya is.

– Hm, a magam csizmáját se szoktam tisztogatni, nemhogy a bádog juhászlegény bocskorát – szabódtam a nagy tisztességtől.

– Másképp nem lesz lakodalom!

– Mi lesz aztán a jutalom?

– Kezet foghatsz a vőlegénnyel – biztatott Pannácska.

– Táncolhatsz a menyasszonnyal – ígérte Vilmácska.

– Megkóstolhatod a mákos rétest – tódította a Garas.

Micsoda, hát még mákos rétes is lesz? Kötöm elejbem a kötőt, kapom kezembe a kefét, szaladok a tornácra.

– Hát hol az a sáros bocskorú vőlegény, hadd nézzek a szemibe!

Ott állt a jámbor a falhoz támasztva, de bizony nem nagyon nézegettem én a szemébe, volt nekem egyéb látnivalóm is. Soha olyan szépet, mint ahogy anyuka nyújtotta a rétest a hosszú asztalon!

Mintha angyalkezek lebegtetnének valami mesebeli patyolatot, úgy lengett, ringott a hófehér tészta. Még a Garas kutya is úgy ott felejtette magát nagy bámulatában, hogy még tán ma is ott volna, ha Pannácska meg nem rázza a fülét:

– Jaj, jaj, milyen lusta vendéghívogató vagy te, Garas! Szaladd be hamar az alvéget, felvéget: igyekezzék, aki szépet akar látni, siessen, aki olyat akar enni, amilyet még nem evett.

A Garas elindult, magam is megszégyelltem magam, bocskoron csíptem a juhászlegényt: gyerünk, atyafi, tisztálkodni! Anyuka meg bement a menyasszonyt öltöztetni, a rétest rábízta a kislányokra:

– Vigyázzatok a tésztára, lelkeim, míg én helyrehozom a menyasszony ábrázatát.

Nem is vigyáztak még úgy rétesre, mióta a rétest kitalálták, mint ahogy ezt őrizte kerekre nyílt szemmel a két kisleány. Nemhogy szólni: pillantani se mertek, úgy nézték a patyolat tésztát.

Az meg egyre kelt, dagadt, rengett-ringott minden szellőrezzenésre, s olyan buborékokat vetett, akár a patak. Az ám, addig ingott-lengett, hogy egyszer csak a buborékok elpattannak. Nem maradt egyéb belőlük, csak a helyük: egy-egy nagy kerek folt.

Pannácska elsikoltotta magát:

– Jaj Istenem! Látod, Vilmácskám?

– Jaj, jaj, látom ám, Pannácska.

– Mit látsz, Vilmácska?

– Azt a sok lyukat a rétesben, Pannácska.

Mi lesz most, uram, teremtőm? Két ijedt kislány addig-addig nézett egymásra, hogy egyszerre Pannácska tapsikolni kezdett.

– Tudod mit, Vilmácska? Foltozzuk meg a rétest!

– Ejnye, Pannácska, éppen én is azt akartam mondani. Befoldjuk az egyik sarkával a másikat!

Az ám, csakhogy a rétesnek olyan természete van, hogy nem szereti, ha foltozzák. Inkább tovább szakad, de a foltot nem tűri magán. Hasad, reped, foszlik, morzsolódik, s mire szélitül a közepéig ér a két kislány, akkorra éppen csak a nyoma marad a rétestésztának. Tenger sok morzsa, elég lenne egy erdő madarának.

Mire visszaértem, ragyogott már a vőlegény bocskora, hogy csak úgy vakított. De mit ér ez, ha oda van a rétes? Ijedtemben elejtettem a bádogjuhászt a lépcső alján, nyakig merült a sárba szegény feje. Anyuka meg haragjában a menyasszonyt ejtette ki a kezéből.

Annak meg éppen csak annyi baja történt, hogy betörte egy kicsit a porcelán fejét. Attól félek, hogy most már még a nyakig sáros juhászlegény se veszi el.

Akkorára nagy lelkendezve megérkezett a Garas kutya is.

– Alássan jelentem, jön a tenger vendég! Rétest akar enni az alvég, a felvég!

– Rétest, Garas, rétest? – sikoltott a két kis rétesfoltozó. S mérgükben úgy helybenhagyták Garas pajtást a porolópálcával, hogy sohse felejti el, mikor foltoztak minálunk mákos rétest.

Szólj hozzá!