Láttatok-e már gyerekek villamoskocsit? Bizonyára a legtöbb közületek ült is már rajta? A villamoskocsikról mondok el most nektek egy mesét. A büszke 8-as kocsiról, a karcsú 44-esről és a kövér 11-esről.
A villamoskocsik esténként a végállomáson feküsznek le aludni. Sok-sok fáradt villamos pihen itt egy nagy csarnokban, amit az emberek úgy hívnak, hogy „remiz”.
Egy szép, havas téli estén, éjfél után történt. A nagy, üvegtetejű csarnokban sok-sok villamos anyó és villamos apó aludta már az igazak álmát. Akár hiszitek, akár nem, a villamosok is épúgy szoktak hortyogni álmukban, mint az emberek.
De a legjobban fujta a kását, a leghangosabban hortyogott egy kövér 11-es kocsi. Még az áramszedője is reszketett és szikrázott a nagy hortyogástól.
– Ez már mégis csak sok – kiáltott fel haragosan egy karcsú 44-es villamos. – Hiszen aludni sem lehet ettől a nagy hortyogástól. Egész éjszaka nem hunyom le szemeimet, pedig a doktorbácsi megparancsolta, hogy minden éjszaka szépen és nyugodtan aludni kell, ha ki akarok gyógyulni a köhögésből. Khhe, khhe, megöl ez az átkozott köhögés.
– Ez még semmi – tódította szikrázó szemekkel egy öreg 10-es villamoskocsi. – Ki látott még ilyen hideg időt, a nagy hóban alaposan megfáztam és most a köszvény hasogatja mind a négy kerekemet.
– Ejnye, ejnye, ez a mai fiatalság, mennyi csacsiságot locsog itt össze-vissza – csóválta bosszúsan áramszedőjét a legöregebb villamos, – akit már hosszú esztendők óta nyugalomba helyeztek és aki már csak hallomásból ismerte a pesti uccákat, olyan régen nem tette ki kerekét az uccára.
Az egyik sarokban egy kis gyerekvillamos harsogó kerekekkel vakaródzott és nyögdécselt álmában.
– Szegénykém – suttogta sajnálkozva az egyik villamos-mama – megkapta a bárányhímlőt és azóta viszket az egész testecskéje.
– Úgy-e, érdekes dolog, gyerekek, hogy a villamosok épúgy beszélgetnek egymással, mint az emberek. De várjatok csak, most jön az igazi meglepetés!
Éjjel három óra volt, minden villamos már az igazak álmát aludta, mikor egy sarokban mocorogni kezdett az egyik fiatal pótkocsi.
Nagy óvatosan körülnézett, kicsit pislogott lámpa-szemeivel, kitörölte belőlük az álmot, aztán amúgy hálóingben kilépett a sínről. Ugyanekkor még három másik villamoskocsi is követte a pótkocsi példáját.
Összegyültek a csarnok közepén és suttogni kezdtek.
– Tudjátok gyerekek – szólt a fiatal pótkocsi, – ma farsang éjszakája van, miért ne rendeznénk egy kis bált, akár az emberek.
– Igaz, igaz – hümmögtek a többiek, – mi is szeretnénk táncolni, rendezzünk hát bált, de csak csöndesen, hogy a többiek meg ne hallják.
Egy fiatal 7-es kocsi kezdett el cincogni áramszedőjével, egy másik ügyes villamos csilingelt hozzá csengőjével. A fiatal pótkocsi derékon kapta egyik táncosnőjét és megkezdődött a csárdás táncolása. Akár hiszitek, akár nem, épúgy táncoltak a rakoncátlan kis villamosok, mint az ember.
Ügyesen ide-oda tipegtek kerekeiken és így szóltak jókedvükben: csuhaj, sose halunk meg.
Az ám, de egészen a falnál aludt a kis villamosok papája és a nagy hejehujára, a vidám zenére ő is felébredt.
– Ejnye, gonosz kölykök – mormogta magában, – alig, hogy az ember lehunyja lámpáit és ti már ilyen nagy cécót rendeztek, ilyen lármát csaptok. Pedig aludnotok kellene, hogy holnap friss erőben futkározhassatok az uccán. No, de lesz mingyárt nemulass!
Óvatosan leoldotta csengősziját és a táncoló gyerekek mögé lopódzott. Aztán hírtelen fülöncsipte a leghangosabb pótkocsit és így kiáltott fel.
– Hej, mordizomadta, gonosz kölykei, mit műveltek ti itt.
Aztán a csengőszijjal jól elnadrágolta a rakoncátlan fiatal villamosokat.
– Jók leszünk, papa, jók leszünk – fogadták meg sírva a fiatal villamosok.
Aztán szipogva, gyorsan lefeküdtek ők is. Reggel, mikor a kalauz és vezető bácsik jöttek, ugyancsak csodálkozva csóválták meg fejeiket.
– Én nem értem, mi történt ezekkel a villamosokkal az éjszaka – mondta az egyik vezető bácsi. – Mitől ilyen vizes a pótkocsik ablaka, éppen olyan, mintha sírtak volna. És mi ez a csik itt a hátukon, mintha valaki megverte volna őket.
Persze, a vezető bácsi sosem tudta meg, mi is történt a villamosokkal éjjel. Mert az ember nem ért a villamosok nyelvén, de én most kilestem őket. Ne áruljatok el senkinek.
