Messze-messze a tengeren túl van egy csodálatos ország, ahol mindig forrón tűz a nap és sohasem esik az eső. Mindig nyár van itt és az emberek nem ismerik a zord, havas telet. A fák roskadoznak a csodaszép gyümölcsök terhétől, itt virágzik az aranynarancs különös fája is és itt él egy nagy folyóban a hegyesfogú krokodilus, amelyről ez a mese szól.
A nagy folyó mélyén halfarkú hableányok szelik cikázva a vizet, itt él a Halak királya is vízalatti csodálatos üvegpalotájában. A folyó partján homokfövényen sok-sok krokodil sütkérezik lomhán a forró napsütésben.
Hanem látnátok csak, mi történik itt szép holdas éjjeleken, amikor az aranynarancs különös fája virágzik. A hold ezüstösen süt, a virágok mind csilingelni kezdenek, mintha minden virág egy csengettyű volna.
A krokodilusok ilyenkor kibujnak a vízből és ugyan ki is hinné, a lomha állatok furcsa táncba kezdenek. Ilyenkor ülik a krokodilusok mennyegzőjüket.
No, a krokodilusok forró országában született egyszer egy kis krokodilus, aki teljesen elütött társaitól. Ennek a kis krokodilusnak szép, régi aranypénzekből voltak a pikkelyei, hegyes fogai helyén egy-egy hegyes gyémánt szikrázott a napsütésben.
Ógtak-mógtak a többi krokodilusok és bizony ugyancsak kigunyolták a kis krokodilt. Mert hát ugyan ki látott még olyat, hogy egy kis krokodilnak aranyból legyenek a pikkelyei és gyémántból legyenek a fogai. Hozzáteszem még ehhez, hogy a kis krokodil igen kíváncsi természetű volt. Ha valami megcsillant a vízben, rögtön kitátotta száját és lenyelte.
Lenyelt ő így fényes bádogdarabokat, csillogó köveket, még egy régi kulcsot is, de semmi baja sem lett ettől, mert tudnotok kell azt, hogy a krokodil gyomra sok mindent kibír.
Éppen egyesztendős lett a kíváncsi kis krokodil, amikor elkövetkezett az aranynarancs virágzásának csodálatos éjszakája. A többi krokodil kidugta orrát a vízből és úgy várta, hogy a nap lemenjen, a hold pedig felkeljen.
Abban a pillanatban, amint a nap lebukott az égről, éjszaka lett és felkelt a szép holdvilág, mintha sok-sok ezüstcsengő szólna, csilingelve megszólaltak az aranynarancs fájának virágai.
A krokodilusok mulatságos táncba kezdtek. Azt láttátok volna, gyerekek. A nagyhasú, öreg krokodilok csengettyűszóra ropták a táncot és vidáman vicsorgattak hegyes fogaikkal. A kis krokodilfiúk ott sündörögtek körülöttük.
Nagyhamar megterítettek ott a gyepen és a krokodil-pincérek százféle jót és nyalánkságot hordtak fel. Volt ott pompás kirántott zsiráfnyak, nem utolsó étel az! A púposteve púpját olajban sütve ették a krokodilusok, ez az ő kedvenc csemegéjük. Hát még a kengurú töpörtyű! Mind a tíz ujjukat megnyalták utána.
Aztán a rezesbanda játszott megint talpalávalót, gólyacsőr volt a vonó és az egyik kövér krokodil hasán hegedültek vele. Mindenki pompásan mulatott, csak a kíváncsi kis krokodilus unta el magát csakhamar.
– Piha – fintorította el az orrát, – ez is mulatság? A multkor, amikor a Halkirály meghívott üvegpalotájába, lányának esküvőjére, bezzeg jobban mulattam, mint most. Igaz, hogy akkor valódi hableányok muzsikáltak és ugyancsak kitettek magukért. Aztán meg miféle mulatság is ez, hiszen még csak egy fia emberhús sincs vacsorára.
Nagy vágyakozásában megnyalta szája szélét, mert tudjátok meg, semmit sem szeretnek a pikkelyesbőrű krokodilok úgy, mint az emberhúst. Ezért meg is támadják az embert, hacsak szerét ejthetik. Node térjünk vissza a mulatsághoz.
A hold lassan lement az égről.
– Gyerünk haza – mondták az öreg krokodilok, – vége a mulatságnak, ez már nem a mi időnk. Mire a hold lemegy és a nap feljön, megszólalnak a kakasok, legyen minden krokodil addigra az ágyában, mert különben baj lesz!
A krokodilok fel is kerekedtek és hazamentek a vízbe. De nem így a kíváncsi kis krokodil. Az ő oldalát szörnyen furdalta a kíváncsiság. Mi is történik hát, ha feljön a nap és megszólal a kakas? Mi lesz a csodálatos aranynarancs virágaiból?
Elbújt egy bokorban és csak akkor mászott elő, amikor a többi krokodil már ágyában aludt. Feljött a nap, a kakas hangosan kukorékolt, ebben a pillanatban az aranynarancs fái megrázkódtak. A virágok egy pillanat alatt menten elhervadtak és undok hernyókká változtak. A kíváncsi krokodil csalódva mondta: – milyen kár! – És valódi krokodilkönnyek gyöngyöztek a szeméből.
De többet már nem is szólhatott, mert a faluból emberek jöttek s egy vadász hosszú puskájával lepuffantotta az aranypikkelyes kis krokodilt.
Igy fizetett kíváncsiságáért ez a furcsa kis krokodilus.
