Egyszer volt, hol nem volt, egy nagy, zöldellő farm közepén élt egy kedves, piros traktor, akit Traktor Tomnak hívtak. Tom minden nap szorgalmasan dolgozott a farmon: szántotta a földeket, segített a gazdának a termények betakarításában, és minden farmon élő állattal jó barátságban volt. Mindenki szerette Tomot, mert sosem panaszkodott, és mindig készséggel segített bárkinek.
Egy szép nyári estén, amikor a nap már kezdett lenyugodni, és a farmot aranyszínű fény ölelte körül, Tom hallotta, hogy a gazda aggódik.
– Ó, bárcsak időben el tudnánk szállítani a búzát a piacra! – mondta a gazda. – Holnap reggelre ott kellene lennie, de az egyik kocsi kereke eltört.
Tom, aki mindig figyelmes volt, azonnal eldöntötte, hogy segít. Megpöccintette a motorját, és így szólt a gazdához:
– Ne aggódj, gazda! Én majd elviszem a búzát a piacra! Elég erős és gyors vagyok, hogy időben odaérjek.
A gazda meglepődött, hogy Tom önként jelentkezett, de nagyon megkönnyebbült.
– Nagyon köszönöm, Tom! – mondta hálásan. – Bízhatok benned, hogy időben odaérsz?
– Természetesen! – felelte Tom büszkén. – Csak pakold fel a búzát a pótkocsimra, és én elindulok!
A gazda gyorsan megrakta Tom pótkocsiját friss, aranyló búzával, majd Tom elindult a poros úton, egyenesen a piac felé. Az út hosszú volt, és a nap már teljesen lement, mire Tom útra kelt, de ő nem félt. Tudta, hogy megbízható és erős, és minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy időben célba érjen.
Ahogy Tom gurult az éjszakában, a hold fénye világította meg az utat, és a csillagok ragyogtak az égen. Az út azonban nem volt olyan egyszerű, mint gondolta. Hirtelen egy nagy dombot pillantott meg maga előtt. A domb meredek volt, és Tomnak minden erejére szüksége volt, hogy felkapaszkodjon rajta.
– Ez egy kis kihívás – mondta magában Tom –, de nem adom fel!
A motorja dübörgött, a kerekei keményen dolgoztak, de végül sikerült feljutnia a domb tetejére. Amint átért a csúcson, Tom boldogan gurult lefelé a másik oldalon.
De nem sokkal később, amikor már azt hitte, hogy minden simán megy, egy folyóhoz ért. A híd, amelyen át kellett volna mennie, félig romos volt, és úgy tűnt, hogy nem bírná el Tomot és a rakományt.
– Mit tegyek most? – tűnődött Tom.
Ekkor megpillantott egy régi, rozoga csónakot a folyó partján. Egy ötlet villant az eszébe.
– Ha nem tudok a hídon átmenni, akkor vízen fogom szállítani a búzát!
Tom óvatosan letolta a pótkocsit a csónakba, és magával húzva lassan átkelt a folyón. Bár a csónak ingott és billegve haladt, Tom végül biztonságosan átért a túlpartra.
Ahogy a nap lassan felkelt az égen, Tom végre elérte a piacot. A gazdák már készültek a nyitásra, amikor meglátták, hogy Tom büszkén gördül be a friss búzával.
– Tom! – kiáltották örömmel. – Micsoda hős vagy!
Tom szerényen mosolygott, miközben a gazdák gyorsan elkezdték kirakodni a búzát. Tudta, hogy a kitartása és segítőkészsége miatt sikerült eljuttatni a rakományt időben.
Este, amikor Tom visszatért a farmra, a gazda megveregette a motorháztetőjét, és így szólt:
– Nagyon büszke vagyok rád, Tom! Ma te mentetted meg a napot!
Tom elégedetten pöccintett egyet a motorjával, és boldogan hajtott vissza a garázsba, ahol kipihente magát egy újabb kalandos nap után.
És attól a naptól kezdve mindenki tudta, hogy Traktor Tomra mindig lehet számítani – legyen szó bármilyen feladatról, ő mindig ott van, hogy segítsen.
