Egyszer volt, hol nem volt, a hóval borított Északi-sarkon élt Télapó és az ő szorgos manói. Minden évben szorgosan készítették az ajándékokat, csomagolták őket és listákat ellenőriztek, hogy minden gyerek megkapja a karácsonyi ajándékát. Az idei karácsony sem volt kivétel – minden készen állt az ajándékok kiszállítására.
Azonban az egyik manó, Pici, egy apró, kicsit szétszórt manó volt. Ő felelt azért, hogy Télapó szánjába minden zsák időben bekerüljön. Karácsony este nagy volt a sürgés-forgás, és Pici véletlenül megfeledkezett egy kis zsákról, amely a műhely egyik sarkában maradt.
Karácsony után, amikor minden manó épp megérdemelt pihenőjét töltötte, Pici visszament a műhelybe, hogy rendet rakjon. Miközben a csomagolópapírokat rendezgette, meglátta a zsákot a sarokban.
– Jaj, ne! Ez Télapó egyik zsákja! – kiáltott fel. – Ez azt jelenti, hogy néhány gyerek nem kapta meg az ajándékát!
Pici tudta, hogy ez hatalmas hiba, és nem várhat jövő karácsonyig. Elhatározta, hogy saját maga szállítja ki az ajándékokat, még akkor is, ha egyedül kell megtennie az utat.
Pici elővette a saját kicsi szánját, amelyet még soha nem használt ilyen nagy útra. A rénszarvasok közül csak egy fiatal és tapasztalatlan, Csillag nevű állatot talált, aki hajlandó volt vele tartani. A szán tele volt ajándékokkal, és Pici kicsit aggódott, hogyan fog boldogulni.
Ahogy elindultak, a hóvihar sűrűsödni kezdett, és Pici szinte semmit sem látott. De Csillag ügyesen haladt előre, és Pici listája alapján sorra találták meg a gyerekek otthonait.
Az ajándékok nem csak egyszerű dobozok voltak – mindegyik különleges jelentőséggel bírt. Az egyik házban egy kislány, Lili, épp szomorúan ült az ablaknál, mert úgy érezte, a Télapó megfeledkezett róla. Amikor Pici bekopogott, és átadta az ajándékát, Lili szeme csillogni kezdett.
– Köszönöm, manó bácsi! – mondta boldogan. – Ez a legszebb karácsony!
Egy másik házban egy kisfiú épp arról álmodott, hogy játékvasutat kap. Amikor Pici megérkezett, a kisfiú örömében majd kiugrott a bőréből.
Miután minden ajándékot kiszállítottak, Pici és Csillag kimerülten tértek vissza az Északi-sarkra. Télapó és a többi manó már várta őket.
– Nagyszerű munkát végeztél, Pici – mondta Télapó mosolyogva. – Mindenki hibázhat, de az a fontos, hogy kijavítsuk, amit elrontottunk.
Pici büszkén nézett a többiekre, és tudta, hogy nemcsak a gyerekek karácsonyát mentette meg, hanem saját magának is bebizonyította, hogy sosem késő jót cselekedni.
Attól az évtől kezdve Télapó és a manók minden évben tartottak egy „Pici különjáratát”, amikor azoknak a gyerekeknek vittek apró meglepetéseket, akiknek valamilyen okból még szükségük volt egy kis varázslatra.
