T. Fiser Ildikó: Ez Állati! 9. A bánatos poloska

Poloska Pál bánatosan
üldögélt egy fűszálon.
Manci, a méh odaröppent:
„Mért búslakodsz barátom?”

„Azért, mert nem döngicsélek,
még csak nem is zümmögök.
Hogy lesz így belőlem zenész,
ha csak csöndben röpködök?”

Szúnyog Szeszil, Lali Léggyel
csatlakozott hozzájuk:
„Mért búslakodsz Poloska Pál?
Hisz a világot bejárod!”

„Azért, mert az én szárnyaim
soha meg nem szólalnak.
Hogy lehetnék részese így
bármilyen szép szólamnak?”

Darázs Döme is odaért,
beleült egy virágba.
Nem értette mért bánkódik
Poloska Pál barátja.

„Azért, mert hiába szállok
ide-oda szüntelen,
bármilyen hangot kiadni
ez a két szárny képtelen.”

Egyszeriben Tücsök Tódor
jelent meg a fű között.
Őt követte Szöcske Szilárd,
majdnem neki ütközött.

„Poloska Pál, most hallottuk,
hogy beállnál zenésznek.
Épp karmestert keresünk,
tekintsd ezt felkérésnek!”

„Hát ez igen megtisztelő,
de bizonyosan tudjátok,
hogy én hang nélkül repülök,
nem illenék hozzátok.

Talán ha zümmögni tudnék,
vagy ciripelni hangosan,
esetleg ha döngicsélnék,
s nem csak szállnék hangtalan.”

„A vezénylés nem jár hanggal,
mégis fontos feladat.
Csak szeretni kell a zenét,
s figyelni a másikat.”

Poloska Pál már boldogan
üldögél a fűszálon,
amikor épp nem vezényel
valahol a világon.