Rózi, a kis rókalány, mindig is arról álmodott, hogy egy nap a falu főterén saját limonádéstandot nyithat. Egy nyári reggelen, amikor a nap aranysugaraival simogatta a rétet, Rózi nekiállt előkészíteni a standot. Színes asztalterítő, frissen facsart citromok, jéghideg víz és egy nagy tál cukor várta, hogy átadja magát a napsütötte melegnek.
– Ma nagy nap lesz! – mondta lelkesedéssel, miközben gondosan öntötte a limonádét a gyönyörű, díszes poharakba. – Mindenkinek szüksége van egy kis frissítőre a nyári kánikulában!
Amint elkészült a limonádé, Rózi izgatottan elhelyezte a táblát a standja elé, amelyen az állt: „Kóstold meg Rózi különleges limonádéját! Csak 100 makk!”
Ahogy elérkezett a dél, a falu lakói sorra megjelentek, hogy megkóstolják a finom nedűt. Rózi boldogan szolgálta ki őket, és mindenki dicsérte a limonádé ízét.
– Ez a legfinomabb limonádé, amit valaha ittam! – mondta egy öreg mókus, miközben hálásan csettintett a nyelvével.
Ám nem sokkal később, amikor a nap a legmagasabbra hágott, váratlanul megjelent egy hatalmas hangyabanda. A hangyák szorgalmasan dolgoztak, de most nem a szokásos feladataik, hanem a limonádé körül csoportosultak.
– Kérem, kérem, Rózi! – kiabálta az egyik apró hangya. – Adj nekünk limonádét! Nagyon szomjasak vagyunk!
– De hát ez a stand nem ingyenes! – válaszolt Rózi, és már épp meg akarta mondani, hogy nekik is fizetniük kell.
De a hangyák nem figyeltek rá, hanem egyenként felmásztak a standra, és elkezdték besöpörni a limonádét az apró kis pofáikba.
– Hé, álljatok meg! – kiabálta Rózi, de a hangyák csak szorgosan ittak tovább, mintha meg sem hallották volna.
Rózi kétségbeesett, és gyorsan leugrott a stand mögül. – Nem állhatom, hogy tönkretegyétek a napomat! – mondta, és kitalált valamit. – Ha segítetek nekem eladni a limonádét, cserébe készítek nektek egy különleges hangya limonádét!
A hangyák megálltak, és egymásra néztek. – Miért ne? – mondták bölcsen. – Mi segítünk neked!
Így hát a hangyák elkezdtek elárusítani a limonádét, míg Rózi egy külön kis üvegbe összekeverte a maguk kedvére való limonádét, amelyben találkoztak a citromos ízek és a virágméz édes zamatával.
Amikor elkészült, a hangyák fellelkesültek, és boldogan kóstolták meg.
– Ez csodálatos! – kiáltották örömmel, és az egész banda táncolni kezdett, miközben az emberek továbbra is élvezték Rózi finom limonádéját.
A nap végén, bár nem úgy alakult a dolog, ahogy Rózi tervezte, végül mégis sikerült eladnia a limonádéját, ráadásul barátokra is lelt a hangyák révén.
– Köszönet, hogy segítettetek nekem! – mondta Rózi a vidám hangyáknak. – Találkozunk legközelebb is, igaz?
– Igen, Rózi! – felelték a hangyák, boldogan táncolva a limonádé stand körül.
Rózi pedig elhatározta, hogy a jövőben mindig megosztja a frissítőit, mert tudta, hogy együtt sokkal szórakoztatóbb az élet.
