Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Muki és Bajszi (Gani Zsuzsa)

Szerző: Gani Zsuzsa

Oszd meg ezt a mesét!

Egyszer, valamikor réges-régen, egy kis faluban élt egy kiskutya, Muki. Imádta a nyarat.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Amikor sütött a nap, ott hempergett vígan a fűben, vagy kergetőzött a vidám gyerekekkel a mezőn. Még a sárkányeregetést is élvezte. Amikor a szellő magasabbra fújta a papírsárkányt, farkcsóválva ugatta meg. Szerette szimatolni a tiri-tarka virágok szirmait.

– Hű, de finom az illata! – mondta bódultan.

Egyik nap, amikor Muki a réten sétálgatott, meglátott egy csapat kisegérkét, akik szomorkodva üldögéltek az árnyas fűben.

– Szervusztok! Micsoda szomorú arcokat látok! – mondta nekik Muki. – Miért vagytok ennyire bánatosak?

Az egyik kisegér, Bajszi, megszólalt:

Hirdetés
Folytasd az olvasást

–  Szervusz, Muki, azért, mert nagyon félünk a macskáktól.

– Milyen macskáktól? – kérdezte Muki.

– Hát, akik itt élnek a környéken: Cirmostól, Hógolyótól, aki fehér, mint a hó és Kormitól, aki fekete, mint a holló.

– Ó, tudom, kikről beszélsz! De hát ők olyan aranyosak! Csak még játékosak, hiszen kölyökmacskák. Nem sokkal nagyobbak, mint ti.

– Igaz, de attól még szeretik az egereket. Mi vagyunk az egyik kedvenc eledelük.

– Ebben igazad van!

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Muki megértette a kisegérkék aggodalmát.

– Nekem is voltak félelmeim, sőt vannak is és szerintem mindig is lesznek, de megtanultam, hogyan legyen bátor, hogyan tudjam kezelni ezt az érzést. Nem volt egyszerű, kitartónak kellett lennem, de nem adtam fel.

– Te? Komolyan? Mitől féltél?

– Ó, sok mindentől! Rettegtem a sötéttől, az árnyéktól. De rájöttem, hogy sem a sötét, sem az árnyék nem bánt. Mindennek és mindenkinek van árnya. Még nekem is, nektek is.

– Nekünk is?

– Hát persze!

– Hogyhogy? Például, ha süt a nap az égen, mindig követ. A folyó tükrében szálló madárkának is van árnyéka. A víz partján álló fáknak a víz tükrében látható. A benne úszkáló kacsáknak is van, és még sorolhatnám. Este, pedig, ha valahol, valami vagy valaki közelében fény van, akkor árnyék vetül ki. De van, amikor csak félárny. Az se biztos, hogy mögé. Lehet, hogy elé, vagy mellé, majd figyeld meg!

– Köszönöm, hogy ezt elmondtad!

– Nagyon szívesen! Mitől félsz még? – kérdezte Bajszi.

– Feláll a szőr a hátamon, ha valaki sokkal nagyobb nálam, még ha kutya is az. A furcsa, idegen dologtól. Sőt akkor is, ha ijesztő hangokat, durranásokat hallok.

– Olyankor mit csinálsz?

– Régebben odafutottam az anyukámhoz, de egy ideje a gazdimhoz, vagy a házamba. Akkor megnyugszom.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Hű, te aztán igazán bátor vagy, sőt hős!

– Dehogy! – mosolyodott el Muki. – De köszönöm, jól esik, ha így gondolod!

– Köszönöm, hogy ezt is elmondtad nekünk.

– Nagyon szívesen! – felelte Bajszi.

– Akkor mi is megtanuljuk megtalálni a bátorságukat, hogy élvezhessük a nyár minden pillanatát.

– Tegyétek azt!

Muki megtanította a kisegérkéknek, hogyan kell rejtőzni a bokrok között, hogy észrevétlenek maradjanak. Megmutatta nekik, hogyan figyeljék meg a környezetüket, hogy időben észrevegyék a veszélyt. Azt is megtanította nekik, hogyan mozogjanak gyorsan és ügyesen, hogy megússzák a macskák karmait.

– Ó, ezt a szüleink is így mutatták!

– Hát, hallgassatok rájuk és tanuljatok tőlük. Ők nagyon tapasztaltak.

– Így teszünk, ígérjük!

– Nagy előnyötök, hogy fürgék vagytok. Ráadásul akármilyen pici lyukban el tudtok bújni.

– Ez igaz! – ezen aztán jót kuncogtak az egérkék.

A kisegérkék megfogadták Muki tanácsait, és megtanulták tőle a bátorságot. Szüleik tanácsaira is hallgattak. Minden nap egyre jobban bíztak magukban, és egyre kevésbé féltek a macskáktól. Egyre jobban nőtt az önbizalmuk, és egyre több kalandot vállaltak. Azért az óvatosságról se feledkeztek meg.

Egy nyári nap, Muki és a kisegérkék úgy döntöttek, hogy felfedezik a falu melletti erdőt. Az erdőben vidám madárdal töltötte be a levegőt, és a napfény suhintása átszűrődött a lombkoronák között. Az állatok ugrándoztak, futkároztak, és boldogan élvezték a nyár adta szabadságot.

Muki és a kisegérkék belevetették magukat a kalandokba. Felfedezték az erdő titkait, meglátogatták a tópartot, és megmászták a legmagasabb fát. Együtt szaladgáltak a réten, és ugráltak a virágok között. Boldogan teltek napjaik.

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page

×