Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Mese Bagoly tanár úrnak

Oszd meg ezt a mesét!

Volt egyszer egy csöppnyi tisztás az erdő közepén, ahol minden reggel csendes volt, éppen csak a harmatcseppek lágy hangja törte azt meg; kivéve egy bizonyos napon. Aznap ugyanis Nyuszi Tóbiás már hajnalban talpon volt, és izgatottan ugrándozott fel-alá az odúja előtt.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Ma van pedagógusnap, és én meg fogom lepni Bagoly tanár urat! – csillogott a szeme.

Tóbiás nem volt akárki: kicsi volt, de annál lelkesebb. Imádott tanulni, különösen az erdei iskola bölcs tanárától, Bagoly tanár úrtól, aki sosem haragudott, még akkor sem, ha valaki kétszer kérdezte meg ugyanazt.

Tóbiás elhatározta, hogy készít valamit, ami szívből jön. A barátaihoz fordult segítségért.

– Mókus Marci, te ügyes vagy rajzolásban. Segítenél készíteni egy szép képeslapot?

– Természetesen! – bólogatott Marci. – Rajzolok egy fát, aminek az ágaira felírhatjuk, hogy mit tanított nekünk Bagoly tanár úr.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Cinege Csilla, te mindig olyan szépen énekelsz. Tudnál írni hozzá egy kis versikét?

– Máris eszembe jutott egy rím! – csipogta boldogan Csilla, és már tollat is ragadott.

Az állatok titokban találkoztak a nagy tölgy mögött, hogy ott készítsék el a meglepetést. A képeslapra Tóbiás rajzolta a napocskát, Marci a fát, Csilla verselt, míg a sündisznó testvérek erdei virágszirmokat ragasztottak rá, és még egy-egy makkot is odatűztek dísznek.

Közben figyelniük kellett, nehogy Bagoly tanár úr véletlenül észrevegye a sürgölődést. De a tanár úr békésen szundikált az odvában, ugyanis éjszaka ismét fent volt – ahogyan mindig.

Amikor leszállt az este, és minden kis állat összegyűlt a tisztáson az esti tanításra, Tóbiás félénken előlépett, és így szólt:

– Tisztelt Bagoly tanár úr! Ma van pedagógusnap, és mi szeretnénk megköszönni, hogy ennyit tanít nekünk. Hogy mindig türelmes, és segít megérteni a világ dolgait. Ez a kis ajándék a mi szívünkből jött.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Átnyújtotta a képeslapot, amelyen ez állt:

„Ágakra száll a tudás szava,
bagolyszárnyon jön az éj hava.
Tanár úr, ki bölcs, mint senki más –
köszönjük minden szép tanítását!”

Bagoly tanár úr szeme sarkában megcsillant egy könnycsepp. Először nem szólt semmit. Aztán lassan bólintott.

– Köszönöm, gyermekeim. Ennél szebb ajándékot el sem tudnék képzelni. Ma én tanultam tőletek valamit: a hála és az összefogás erejét.

És ettől kezdve minden évben ezen a napon, a tisztáson egy külön kis ünnepséget tartottak. Bagoly tanár úr pedig megőrizte ezt a képeslapot képeslapot a polcán, a legszebb emlékei között.

Szólj hozzá!

×