Egyszer volt, hol nem volt, az egyik falu szélén élt egy kislány, Kati. Bár még csak 3 éves volt, mindenki úgy gondolta, hogy nagyon ügyes. Kiválóan szaladt, felmászott bárhová, énekeket és mondókákat is ismert. Azonban egy dolgot sehogy sem tudott megcsinálni: bukfencezni.
Katinak volt egy nővére, Sára. Kati gyakran csak ült, és nézte, hogy Sára milyen szépen bukfencezik. Azonban nem tudta elképzelni, hogyan fog majd ő is egyszer olyan szépen gurulni, mint egy labda.
Meg is kérdezte a nővérét:
– Sára, te hogyan tudsz így bukfencezni? Taníts meg engem is!
Sárának sem kellett kétszer mondani, már magyarázta is, hogy csak guggoljon le, lökje el magát, és képzelje, hogy ő egy golyó, ami csak gurul és gurul. Biztatta Katit, hogy próbálja ki az ágyon, mert ott nem tudja magát megütni, ha esetleg nem sikerülne úgy a bukfenc, ahogyan azt elképzelte.
Kati nagyot sóhajtott, felmászott az ágyra, összeszedte minden bátorságát, és láss csodát! Egyszer csak úgy gurult, mintha már így született volna. Ettől kezdve egész nap rengeteget gyakorolt, hogy anyukája és apukája büszke legyen rá.
Rájött ugyanis, hogy a bukfenc is csak bátorság kérdése, és nem kell félnie tőle. Meg kell próbálni, és onnantól kezdve egyre könnyebb lesz.
Este pedig, lefekvés előtt megmutatta a két testvér szüleinek, hogy Sára aznap mit tanított Katinak. A szüleik pedig nagyon boldogan és büszkén figyelték őket! Ezután pedig lefeküdtek az ágyukba, és már az esti mese alatt álomba szenderültek. Jó éjszakát neked is!
