Egyszer volt, hol nem volt, egy hegyek övezte kis falu, melynek minden lakosa boldogan élt. A falu közepén állt egy apró bolt, ahol – mérete ellenére – a lakók mindent megtalálták, amire csak szükségük volt. Mellette pedig egy kis templom állt, ahol egy pap minden vasárnap misét tartott.
Ebben a faluban élt Feri bácsi, akit mindenki nagyon szeretett. Ő volt az, akire mindenki számíthatott. Nagy bölcsességének köszönhetően bárkivel jót tudott beszélgetni és mindig a legmegfelelőbb tanácsokat tudta adni, ha valakinek gondja akadt.
Feri bácsinak állt a falu szélén a takaros kis háza. Volt egy karácsonyi álma is. Minden évben azt kívánta, hogy a falu összes lakójának ajándékot adhasson. Azonban sajnos Feri bácsinak nem volt sok pénze, így sosem tudta megvalósítani az álmát.
Az egyik évben december 24-e estéjén úgy döntött, elmegy a templomba, hogy egy kicsit elmélkedhessen és átgondolhassa az élet dolgait. Amikor odaért, meglátta, hogy a templom ablakában egy különös fény csillan fel. Közelebb ment, és alig hitt a szemének: a Karácsony Angyala állt előtte.
Feri bácsi azt hitte, hogy álmodik, de ekkor az angyal megszólalt:
– Öregember, ne félj, csak én vagyok, a Karácsony Angyala. Tudom, hogy nagyon szeretnéd, ha mindenki karácsonyi ajándékot kapna tőled, de sajnos nincs elég pénzed ehhez. De ne aggódj, segítek neked!
Feri bácsi hálás volt az angyal felajánlásáért. Elmentek a kunyhójába, ahol a Karácsony Angyala megmutatta neki, hogyan készítsen finomabbnál finomabb süteményeket úgy, hogy az ne kerüljön sok pénzbe.
Feri bácsi egész éjszaka sütött. Reggelre el is készült. Minden süteményt zacskóba tett, szép masnit kötött rájuk, majd még egy kis fenyőággal is díszítette őket. Felvette kopottas kabátját, és útnak indult. Megállt minden háznál, és az ajtóra akasztott annyi sütemény csomagot, ahányan éltek ott.
Már éppen virradt, mire hazaért. Lefeküdt az ágyába, betakarózott jó meleg paplanjába és boldogan álomba szenderült. Azt azonban nem tudta, hogy tette nem maradt észrevétlen.
Néhány házzal arrébb Juli néni korán kelt, és éppen az ablaknál állt, amikor megpillantotta, hogyan okoz a falu minden lakójának csodás meglepetést az öregember. Reggel, amikor a havat söpörte az utcán, el is mesélte minden járókelőnek, mit látott az éjszaka. A faluban hamar híre ment Feri bácsi tettének.
Már dél felé járt, mire az öregember felébredt. Nem is csoda, hiszen egész éjszaka azon dolgozott, hogy a falu népének örömet szerezzen. Azonban most ő lepődött meg. Amikor kilépett az ajtón, annyi ajándék várta, amennyit elképzelni sem tudott volna.
Amíg Feri bácsi az éjszaka fáradalmait pihente ki, addig a hálás lakók is meglepetést készítettek számára. Valaki kesztyűt kötött, más bejglit sütött, a gyerekek csodás rajzokat és festményeket készítettek, de akadt olyan is, aki egy jó meleg télikabátot ajándékozott neki.
Így lett Feri bácsi karácsonya még a megálmodottnál és százszorta csodálatosabb.
