Volt egyszer egy kis falu, melynek minden lakója már nagyon várta a karácsonyt. Ez az ünnep mindenki számára mást jelentett, de nem lehetett találni olyan embert, aki ne lett volna boldog, ha végre elérkezett.
Ebben a kis faluban élt Karcsi, aki évről évre egyre jobban megértette a karácsony jelentőségét. Imádta a fényeket, a rengeteg díszt, a sok ajándékot, az ételek finom ízét és illatát valamint azt is, hogy ilyenkor mindenki arcára kiül a mosoly.
A faluban élt Ádám bácsi, aki számára a karácsony teljesen mást jelentett, mint a többi embernek. Ő nagyon szegény családban nőtt fel, sosem volt pénzük ajándékra. A karácsonyt mégis mindig meghitté varázsolták, hiszen együtt voltak, és számukra ez volt a legfontosabb.
Azért nem maradtak ajándék nélkül sem, saját maguk által készített sok kis aprósággal kedveskedtek egymásnak. Például, amikor Ádám bácsi még csak 7 éves volt, lerajzolta a családtagjait, a papírból fenyőfát hajtogatott, majd elrejtette szülei és testvérei cipőiben.
December 24-én Ádám bácsi sétálni indult. Karcsi éppen kint hógolyózott a testvéreivel. Ismerték egymást, Karcsi nagyon szerette Ádám bácsi meséit. Most is odaszaladt hozzá, hogy üdvözölje.
– Ádám bácsi, mesélj nekem arról, mit jelent számodra a karácsony!
Ádám bácsi nagyot nyelt, hogy elrejtse azt a könnycseppet, mely a sok emléktől a szemébe szökött. Elmesélte Karcsinak, milyen volt a gyermekkora, és nem volt szüksége ajándékra ahhoz, hogy boldog legyen karácsonykor. Az ő számára a karácsony az összetartozásról és a szeretetről szól.
Karcsi csodálva figyelte Ádám bácsit történetét. A végén megölelte, és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott köszönetképpen az öregember arcára.
Elhatározta, hogy idén ős is megpróbál örömet szerezni másoknak, ahogyan Ádám bácsi is tette gyermekkorában.
Ebéd után megkérte anyukáját, hogy adja oda neki a mézeskalácsokat. Édesanyja először nem értette, miért van szüksége Karcsinak annyi mézeskalácsra, de a kisfiú elmagyarázta neki, hogy a többi gyereknek szeretné odaajándékozni.
Anyukája meghatódott kisfia szándékától. Leült mellé, és segített neki becsomagolni a mézeskalácsokat. Délután együtt mentek ki a térre, ahol a nagy karácsonyfa állt, hogy az ott táncoló gyerekeket meglepjék egy kis ajándékkal.
Ádám bácsi éppen arra sétált, mikor meglátta, hogy Karcsi csillogó szemekkel dolgozik azon, hogy minden gyermek karácsonya örömteli legyen. Tudta, hogy a kisgyerek megértette a karácsony valódi jelentését.
