Egyszer volt, hol nem volt, egy piciny falu kis házánál élt Kunkori, a kurta farkú kismalac. Bár kunkorinak volt 7 testvére is, ő nem igazán játszott velük. Gazdái egy csodás ólat és udvart építettek nekik hatalmas iszapfürdővel, ahol akár egész álló nap dagonyázhatott. Jól elvolt magában is, de azért nagyon vágyott az igaz barátokra.
Az egyik napon Kunkori éppen kint szaladgált az ól udvarán, amikor furcsa hangra lett figyelmes. Azt hallotta, hogy: „Miau”. Körbenézett, de nem látott semmit. Gondolta, a testvérei akarják megviccelni. Meg is kérdezte tőlük:
– Ti mondtátok azt, hogy „Miau”?
– Ne viccelj már – válaszolták a testvérei. Mi nem nyávogunk. Az biztosan egy cica volt.
Nagyot csodálkozott ezen a mondaton Kunkori, ugyanis eddig nem látott cicát a háznál. Nem tudta ugyanis, hogy az előző este új lakó érkezett Cirmi cica személyében. De ahogyan gondolkodott, máris újra hallotta: „Miau”.
Gondolta, megkeresi, honnan jön a hang. Nem is kellett sokáig a környéket fürkésznie, mert meglátta, hogy ott ül az ól kerítésén egy cica. Odament hozzá, s megkérdezte:
– Te nyávogtál? Igen, én voltam, miau – válaszolta Cirmi. Remélem, nem zavartalak!
– Egyáltalán nem, csak nem tudta, ki nyávog. Mikor költöztél ide? Még sosem láttalak – érdeklődött Kunkori.
– Tegnap este jöttem. Tudod, még elég egyedül érzem magam, mert hiányoznak a testvéreim és nincsenek barátaim. Szeretnék, hogy sok egeret fogjak, és ennek nagyon örülök, mert imádok egereket kergetni. A gazdáim nagyon kedvesek, mert finomságokkal vártak, nagyon sokat simogatnak. Azt hiszem, jól fogom magam itt érezni, csak még egyedül vagyok.
– Én nagyon örülnék, ha barátok lennénk. Tudod, a testvéreimet nagyon szeretem, de rajtuk kívül nincs barátom – mondta Kunkori.
Cirminek örömében felcsillant a szeme. Nagyon boldog volt, hogy ilyen hamar egy nagyon kedves barátra lelt.
A kismalac így folytatta:
– Itt nagyon sok jó móka van. Én például imádok a sárban dagonyázni. Jól hűsít és nem piszkálnak annyira a legyek sem. Ők mindig barátkozni akarnak, de nem szeretem őket, mert nagyon idegesítőek. Te szeretsz dagonyázni?
– Mit? A sárban fürdést? – hüledezett Cirmi. Nem tudod, hogy a macskák nagyon tiszta állatok? Ha tehetem, szinte egész álló nap a szőrömet tisztogatom.
– Jaj, ne haragudj, még sosem találkoztam cicával – mentegetőzött Kunkori. De biztosan találunk majd közös programokat.
Így is lett. Ezután egész nap csak beszélgettek, labdáztak és fogócskáztak. Cirmi nagyon jó barát volt, mert bár sokkal gyorsabb Kunkorinál, néha azért hagyta nyerni.
A következő napon Kunkori arra ébredt, hogy új barátja rémülten szalad hozzá:
– Segíts, Kunkori! Itt egy kutya! Tegnap még nem volt itt! Jaj, miau, mit tegyek?
– Micsoda? Egy kutya? Hogy kerül ide? Biztosan csak rémeket látsz Cirmi, itt nem lakik egy kutya sem. Bodri élt itt velünk korábban, de már nagyon öreg volt.
Egy szempillantás sem telt belé, már hallották is: „Vau, vau, vau”. Ekkor jött rá Kunkori, hogy Cirmi nemcsak álmodta, hanem tényleg ideköltözött egy kutya.
Morzsi kutyus még nagyon kicsi és játékos volt. Olyan helyen nőtt fel, ahol sok macska élt, így megszokta őket. Bár tudniillik, hogy a kutyák nem szeretik a cicákat, őt éppen emiatt nem zavarta a jelenlétük. Amikor meglátta Cirmit és Kunkorit beszélgetni, már ott is termett az ól ajtajánál:
– Sziasztok! Morzsi vagyok. Most költöztem ide. Ti kik vagytok? – kérdezte érdeklődve.
– Szia! Én Kunkori vagyok, ő pedig itt Cirmi, a barátom. Tegnap óta lakik velünk. Ne bántsd, kérlek! Nagyon megszerettük egymást.
– Én? Bántani? – csodálkozott Morzsi. Nekem nagyon sok cica barátom volt ott, ahol eddig éltem. Nem kell félned, Cirmi. Mit szólnátok hozzá, ha én is csatlakoznék hozzátok? Nem lenne baj? Nagyon szeretek jókat játszani, de még nincs kivel.
Kunkori Cirmire nézett, hogy őt nem zavarja-e. Cirmi így válaszolt:
– Én nagyon örülnék neki. Még sosem volt kutya barátom. Eddig mindig csak kergettek.
Így történt az, hogy Kunkori két nap alatt két új barátot is szerzett. Látod? Mást sem kell tenned, csak kinyitnod a szíved, és beengedni azokat, akik érdemesek rá. Cirmi és Morzsi pedig igazán kedvesek voltak, nagyon jó barátok, így biztos vagyok benne, hogy még ma is együtt játszanak Kunkorival.
