Egyszer volt, hol nem volt, egy apró, hóval borított faluban élt egy különleges kisfiú, akit mindenki csak Karácsony Benőnek hívott. Benő imádta a karácsonyt, és minden évben izgatottan várta, hogy feldíszítse a házukat, segítsen a családjának, és örömet szerezzen a szomszédoknak. De Benő nemcsak azért volt különleges, mert annyira szerette az ünnepet, hanem azért is, mert mindig valami egészen varázslatos dolgot tett a falusiakért.
Az emberek mesélték, hogy Benő már háromévesen segített helyrehozni a falusi templom csillárját, amely karácsonykor újra ragyogott. Ötéves korában pedig saját kezével sütött süteményt a szomszéd néninek, akinek nem volt családja. Most, nyolcévesen, Benő egy nagy tervet forgatott a fejében: azt akarta, hogy idén karácsonykor mindenki úgy érezze, mintha egy mesébe csöppent volna.
Egy reggel Benő felkelt, és így szólt:
– Idén mindenkit megajándékozok egy kis varázslattal!
Az édesanyja mosolyogva nézte.
– Hogyan tervezed ezt, Benő?
– Titok! – kacsintott a kisfiú, és elindult a műhelyébe.
Benő hetekig dolgozott. Kartondobozokat vágott, szalagokat gyűjtött, festett, ragasztott, és titokban éjszaka is szorgoskodott. Amikor a falusiak kíváncsian megkérdezték, mit csinál, csak annyit mondott:
– Várjátok meg karácsony estéjét!
Elérkezett a nagy nap. A faluban mindenki izgatottan készült az ünnepre, de senki sem tudta, mire készül Benő. Ahogy a nap lement, és az első csillag megjelent az égen, Benő kopogtatott minden ajtón, és egy-egy dobozt adott át a falusiaknak.
– Csak akkor nyissátok ki, ha mindenki együtt van – mondta mosolyogva.
A falusiak kíváncsian gyűltek össze a főtéren. Mindenki kibontotta a dobozát, és ámulattal látták, hogy Benő saját készítésű díszeket, mécseseket és kis üzeneteket tett bele. Az üzenetek mindegyike más volt, de mind szeretetteljes és kedves gondolatokat tartalmazott:
„Az ünnep nem a fényektől ragyog, hanem a szívek melegétől.”
„Oszd meg a mosolyod, és meglátod, a világ is visszamosolyog rád.”
A főtéren hamarosan egy hatalmas karácsonyfa állt, amelyet Benő díszei ékesítettek. Az emberek összegyűltek a fa körül, és együtt énekeltek karácsonyi dalokat.
Amikor a dalok elhalkultak, Benő a fa mellé állt, és így szólt:
– A karácsony varázslata nem a díszekben vagy az ajándékokban rejlik. Hanem abban, hogy együtt vagyunk, és törődünk egymással.
A falusiak szívében melegség áradt szét. Tudták, hogy Benőnek igaza van. Attól az éjszakától kezdve minden évben megemlékeztek Karácsony Benőről, aki emlékeztette őket arra, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet, amit egymásnak adhatunk.
