Egyszer régen, egy mesebeli kis faluban, a dombok között, élt egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma szerette az állatokat, de legjobban a lovakat csodálta. Mindennap eljárt a falu melletti rétre, ahol a helyi gazda lovai legelésztek. Emma kedvence egy gyönyörű, fehér ló volt, akinek a bundája úgy csillogott, mint a holdfény. Ezért nevezte el Csillagnak.
Egy nyári estén, amikor a nap már lenyugvóban volt, Emma ismét kiment a rétre, hogy megnézze Csillagot. De amikor odaért, valami furcsa történt. Csillag körül finom, halvány fény derengése látszott, mintha a ló maga világítana. Emma közelebb lépett, és halkan megszólította:
– Csillag, mi történik veled?
Csillag barátságosan felnyerített, és mintha csak értené Emmát, közelebb lépett hozzá.
– Gyere velem, Emma! – hallatszott egy hang a ló felől, de nem a megszokott módon. A hang mintha a szél susogásából és a csillagok halk énekéből állt volna össze. Emma meglepetten pislogott, de nem érzett félelmet.
– Te tudsz beszélni? – kérdezte csodálkozva.
– Csak akkor, ha valaki igazán hisz a varázslatban – válaszolta Csillag mosolyogva. – Ma este elviszlek egy különleges helyre, ha velem tartasz. Ez a hely csak a bátor szívek számára létezik, és ott található, ahol a csillagok a legfényesebben ragyognak.
Emma szemei felragyogtak. Imádta a csillagokat, és mindig is arról álmodott, hogy egyszer eljut egy varázslatos helyre. Habozás nélkül felült Csillag hátára, aki azonnal elindult, lassan lépdelve a réten.
Amikor kiértek a falu határába, Csillag hatalmas szárnyakat terjesztett ki! A szárnyak olyanok voltak, mint a selymes felhők, és lágy fényt árasztottak. Emma tágra nyílt szemekkel kapaszkodott a ló sörényébe, ahogy Csillag finoman a levegőbe emelkedett.
– Ez csodálatos! – suttogta Emma, miközben a lágy szellő simogatta az arcát.
Csillag felrepült a magasba, egyenesen a csillagok közé. A rét és a falu lassan eltűntek alattuk, és a világ úgy nézett ki, mint egy gyönyörű, csillagokkal teli álom. Emma nem hitt a szemének: a csillagok között jártak, és a csillagok dallamosan zenéltek, mintha üdvözölnék őket.
– Ez itt a Csillagok Birodalma – mondta Csillag. – Ez a hely minden este megnyílik azok előtt, akik igazán hisznek a varázslatban. Itt találkozhatsz a csillagokkal, és minden kívánságod valóra válhat.
Emma kíváncsian körbenézett. A csillagok szelíden táncoltak körülöttük, és halkan suttogtak egymásnak. Ahogy repültek, Emma lágy, fényszőnyegekkel borított mezőket látott, és még egy csillagokból épült kastélyt is megpillantott a távolban.
– Mit kívánnál, Emma? – kérdezte Csillag kedvesen. – Ma este a csillagok teljesítik a legnagyobb álmodat.
Emma mélyen elgondolkodott. Mindenre vágyhatott volna: kincsekre, palotákra, de tudta, hogy van valami, amit mindennél jobban szeretne.
– Azt kívánom, hogy minden este visszatérhessek ide veled, Csillag – mondta mosolyogva. – Hogy mindig együtt lehessünk a csillagokkal.
Csillag szemei csillogtak a boldogságtól.
– Ez a legszebb kívánság, amit valaha hallottam. Mostantól mindig eljövünk ide, amikor csak szeretnél!
A csillagok táncra keltek körülöttük, mintha ők is örülnének Emma kívánságának. Csillag lassan körberepült a Csillagok Birodalmán, majd finoman visszafordult a föld felé.
Amikor visszatértek a rétre, a nap már éppen felkelt, és a falu lassan ébredni kezdett. Emma gyengéden megsimogatta Csillag selymes sörényét, és hálásan suttogta:
– Köszönöm ezt a varázslatos éjszakát. Sosem fogom elfelejteni!
Csillag halkan felnyerített, majd mintha csak egy álom lett volna, lassan visszasétált a többi ló közé, és eltűnt a reggeli fényben.
Emma hazament, és aznap különösen vidám volt. Tudta, hogy bármikor, amikor csak igazán hisz a varázslatban, Csillag újra eljön hozzá, és együtt repülnek majd a csillagok közé.
