Egyszer volt, hol nem volt, egy kis házban, az erdő szélén élt egy kíváncsi és kalandvágyó cica, akit Cirmosnak hívtak. Cirmos nem volt átlagos macska, hiszen ő nem csak lustálkodott egész nap, mint a többi cica, hanem mindig új kalandok után kutatott. Bár a gazdája, Panni néni, mindig óvatos volt vele, Cirmos sosem félt bejárni a közeli erdőt.
Egy nap, amikor a nap már magasan járt az égen, Cirmos úgy döntött, hogy egy új helyet fedez fel az erdő mélyén, amit eddig még sosem látott. Ahogy a fák közé merészkedett, egy különleges illatot érzett. Követte az illatot, és hamarosan egy varázslatos tisztásra érkezett, ahol a fű olyan zöld volt, mint a smaragd, és a virágok minden színben pompáztak, amit el lehet képzelni.
– Nahát, itt még sosem jártam! – mondta magának Cirmos, miközben körülnézett.
A tisztás közepén egy hatalmas fa állt, amelynek ágai egészen az égig nyúltak. Cirmos úgy érezte, hogy valami különleges rejlik a fa tetején, ezért elhatározta, hogy felmászik. Ahogy egyre magasabbra kúszott, megpillantott egy kis madarat, aki vidáman csiripelt az egyik ágon.
– Szervusz, kis madár! – köszönt Cirmos. – Mit csinálsz itt fent a fán?
A madár mosolyogva nézett rá.
– Én őrzöm ennek a fának a titkát – válaszolta. – Tudod, ez nem akármilyen fa. Aki felmászik a tetejére, az valóra válthatja egy kívánságát!
Cirmos szeme felcsillant a hír hallatán.
– Egy kívánság? – kérdezte izgatottan. – Az nagyszerű lenne!
A madár bólintott.
– Igen, de csak akkor működik, ha a kívánságod igazán szívből jön, és nem csak saját magadnak szeretnél valamit. Ha valaki másnak kívánsz jót, akkor a fa teljesíti a kívánságodat.
Cirmos elgondolkodott. Először arra gondolt, hogy saját magának kívánhatna valami finom falatot vagy egy kényelmes, puha párnát, de aztán eszébe jutott Panni néni, aki mindig gondoskodott róla.
– Tudom már! – mondta végül. – Azt kívánom, hogy Panni néni boldog legyen, és mindig legyen egészséges!
A madár elégedetten mosolygott.
– Ez egy igazán szép kívánság, Cirmos – mondta. – Menj haza, és meglátod, a fa teljesíti a kérésedet.
Cirmos boldogan kúszott le a fáról, és szaladt haza Panni nénihez. Amikor megérkezett, látta, hogy Panni néni vidáman mosolyog, és éppen egy friss tál tejet készít elő neki.
– Ó, Cirmos! – mondta kedvesen. – Valahogy ma különösen boldog vagyok! Köszönöm, hogy mindig itt vagy velem.
Cirmos megértette, hogy a kívánsága teljesült. Nem csak Panni néni volt boldog, hanem ő maga is, mert rájött, hogy a legnagyobb öröm mások boldogságában rejlik.
És attól a naptól kezdve Cirmos minden kalandja végén gondolt valakire, akinek jót kívánhatott, mert tudta, hogy a szeretet és a gondoskodás a legnagyobb varázslat a világon.
