Karácsony közeledtével az erdő minden lakója izgatottan várta az ünnepet. A fákon hópihék ültek, és a földet puha fehér takaró borította, amely csillogott a téli nap fényében. Az állatok és a kis erdei manók összegyűltek, hogy közösen készüljönek a nagy ünnepre. A legkisebb manót, Kippkoppot, bízták meg azzal, hogy vezesse a készülődést.
Kippkopp lelkes volt, bár egy kicsit izgult is, hiszen még sosem irányított ilyen fontos feladatot. Először a madarakat kérte meg, hogy repüljenek el az erdő legtávolabbi részeibe, és hozzanak hírt az ott élő barátokról, hogy mindenki időben értesüljön a nagy karácsonyi ünnepségről. A madarak boldogan szárnyaltak a hóval borított fák között, éneklő hangjuk betöltötte az erdőt.
A mókusok, akiket Kippkopp megbízott, a legszebb tobozokat gyűjtötték össze, hogy díszítést készítsenek belőlük. A nyuszik pedig a legpuha mohát és fenyőágakat hozták, hogy otthonos fészket készítsenek a hideg elől érkező vendégeknek. Mindenki dolgozott, és ahogy teltek a napok, az erdő egyre inkább megtelt ünnepi fénnyel és szeretettel.
A nagy nap előtt Kippkopp egy titkos tervet is kigondolt. Tudta, hogy a legfontosabb karácsonyi kellék a fény, amely a szeretetet jelképezi. Így hát elindult a régi tölgyfa odújába, ahol egy régi legenda szerint varázsgyertyák voltak elrejtve. Ezek a gyertyák csak akkor gyulladtak meg, ha a szívükben valódi szeretetet és összetartást éreztek az állatok.
Amikor Kippkopp megérkezett a tölgyhöz, ott találta a régi bölcs bagolyt, aki mosolyogva figyelte őt.
– Kippkopp, látom, hogy az erdőben mindenki boldogan készül a karácsonyra – mondta a bagoly. – A varázsgyertyák a tiéd, mert a szíved tele van szeretettel és gondoskodással.
Kippkopp elhozta a gyertyákat, és a nagy ünnepség estéjén meggyújtották őket az erdő közepén álló fenyőfa alatt. A gyertyák fénye aranyló ragyogással töltötte meg az erdőt, és minden állat és manó érezte, hogy ez a karácsony valóban különleges lesz.
Az ünnepi vacsorán mindenki megosztotta egymással, amit hozott – a madarak édes bogyókat, a mókusok diókat, a nyuszik friss répát. A fény, amelyet a varázsgyertyák árasztottak, egyesítette őket, és mindenki tudta, hogy a szeretet és az összetartás teszi ezt az ünnepet igazán varázslatossá.
