Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű erdő mélyén élt egy apró erdei pacsirta, akit Lilinek hívtak. Lili különleges madár volt, mert egész évben csodálatos dallamokkal töltötte meg az erdőt. Karácsony közeledtével azonban az erdő elcsendesült, ahogy a hideg tél megérkezett, és a fák ágait hó borította. Lili azonban úgy érezte, hogy valami hiányzik az erdőből.
– Miért nincs karácsony az erdőben, ahogy a faluban? – töprengett magában.
Lili elhatározta, hogy idén varázslatos karácsonyt teremt az erdő lakói számára.
Lili azonnal nekilátott a tervezésnek. Körberepülte az erdőt, és minden barátját meghívta:
– Nyuszi, mókus, őzike, mindannyian segítenetek kell! Idén karácsonyt varázsolunk az erdőbe.
– De hogyan? – kérdezte a mókus, aki épp diókat gyűjtött a hó alatt. – Nincsenek díszeink vagy fények.
– Nem baj! Készítünk mindent magunk – mondta Lili. – A lényeg, hogy együtt legyünk és megosszuk egymással, amink van.
Az erdei állatok lelkesen nekiláttak a munkának. A mókusok tobozokat gyűjtöttek, a nyuszik fenyőágakat hoztak, és az őzek csengőként csilingeltettek kis jégdarabokat.
Lili vezetésével az erdő közepén egy hatalmas fenyőt díszítettek fel. A fenyőágakon piros bogyók, csillogó jégdarabok és mohaszalagok díszelegtek. Az állatok mind odagyűltek, és csodálattal nézték a fát.
– Olyan szép, mint a falusiak karácsonyfája – suttogta az egyik kis őz.
De Lili érezte, hogy még valami hiányzik. Felrepült a fa tetejére, és egy apró csillag alakú levelet tűzött a csúcsra.
– Most már tökéletes – mondta mosolyogva.
Amikor a fa elkészült, Lili megkérte az állatokat, hogy gyűljenek össze körülötte. A hideg éjszakában a csillagok ragyogtak az égen, és az erdő lakói szorosan egymás mellett álltak.
– Ez a mi karácsonyunk – mondta Lili. – Nem az számít, hogy milyen díszeink vannak, hanem hogy együtt vagyunk, és törődünk egymással.
Ekkor Lili felénekelte legszebb dallamát. Hangja betöltötte az erdőt, és a csillagok fénye mintha még erősebben ragyogott volna. Az állatok elcsendesedtek, és úgy érezték, hogy az erdő is részesévé vált a karácsony varázsának.
Aznap este az erdő lakói megosztották egymással azokat a kincseket, amelyeket találtak: diót, bogyót, egy kis meleg fészket a hideg ellen. Az erdő élettel telt meg, és Lili érezte, hogy ez volt a legszebb karácsony, amit valaha átéltek.
Attól az évtől kezdve minden karácsonykor összegyűltek az erdő közepén, hogy együtt ünnepeljenek, és emlékezzenek arra, hogy a szeretet és az összetartozás a legnagyobb ajándék.
