A falu szélén, ahol a földek lassan beleolvadtak a ligetes erdőbe, állt egy sudár, öreg fa. Törzse vastag volt és repedezett, ágain tavasszal friss, üdezöld levelek bomlottak ki, ősszel pedig aranyszínű köntösbe öltözött. Mégis, minden szépsége ellenére, a fa szívében volt egy apró, kimondatlan vágy.
Valahányszor közeledett a tavasz, és a gyerekek vidám kacagása betöltötte a rétet, a fa sóhajtott egyet a szélben.
– Bárcsak történne velem is valami különleges – susogta halkan az ágai között. – Jó volna egyszer nemcsak árnyékot adni, hanem csodát is.
Egy éjszaka, amikor a hold ezüstfénnyel mosta át a tájat, a fa különös álmot látott. Azt álmodta, hogy apró, színes tojások ringanak az ágain. Pirosak, kékre festettek, aranymintásak és pettyesek. A gyerekek nevetve futkároznak körülötte, és ámulva mutogatnak rá.
– Nézzétek, a tojásfa! – kiáltotta álmában egy kislány.
A fa még álmában is büszkén kihúzta magát. Úgy érezte, végre ő lett a tavasz középpontja.
Amikor azonban felébredt, csak a hajnali harmat csillogott a levelein. Nem volt ott egyetlen tojás sem.
– Ó, hát csak álom volt – sóhajtotta csalódottan.
Teltek a napok, a tavasz egyre elevenebb lett. A falu lakói sürögtek-forogtak, közeledett a húsvét. A gyerekek festéket kevertek, ecsetet mostak, és izgatottan készítették a hímes tojásokat.
Húsvét reggelén a nap aranyfényben fürdette a tájat. A falu népe ünneplőbe öltözve indult a templomba, a gyerekek pedig alig bírtak magukkal a kíváncsiságtól.
Ám mielőtt a keresgélés elkezdődött volna, a falu legidősebb asszonya megállt az öreg fa előtt.
– Minden évben elrejtjük a tojásokat a bokrok alá – mondta mosolyogva. – De idén legyen valami más. Díszítsük fel ezt a szép fát! Olyan méltósággal áll itt, megérdemli az ünnepet.
A gyerekek ujjongva szaladtak oda. Egyikük szalagot kötött egy ágra, másikuk óvatosan akasztott fel egy kézzel festett tojást. Hamarosan piros, kék, sárga és zöld tojások lengedeztek a tavaszi szélben.
A fa szinte el sem hitte, ami történik. Ágai boldogan ringtak, mintha táncolna.
– Hát mégis valóra vált az álmom! – susogta meghatottan.
Egy kisfiú megállt alatta, és felnézett a színes tojásokkal teli lombkoronára.
– Anya, nézd csak, igazi tojásfa lett!
Az anya megsimogatta a fiú fejét.
– Látod, fiam, néha az álmok akkor teljesülnek, amikor már majdnem lemondtunk róluk.
A fa egész nap boldogan állt a réten. A gyerekek körülötte játszottak, a napfény megcsillant a festett tojásokon, és a szél halkan muzsikált az ágak között.
Azóta minden húsvétkor feldíszítik a fát. És ha valaki nagyon figyel, talán meghallja, ahogy a tojásfa hálásan susog a tavaszi szélben. Mert vannak álmok, amelyeknek csak egy kis szeretet kell ahhoz, hogy valóra váljanak.
