Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros mellett állt egy régi, elhagyatott kastély, amelyet mindenki elkerült Halloween éjszakáján. Az emberek úgy tartották, hogy a kastélyban szellemek, boszorkányok és más varázslatos lények élnek, és akik belépnek oda, egy különleges kalandban lehet részük.
Egy hűvös Halloween éjszakán három bátor gyerek, Dani, Emma és Peti, úgy döntött, hogy felfedezi a kastélyt. Mindannyian kíváncsiak voltak, és szerettek volna valami titokzatosat átélni. Amikor elértek a kastély kapujához, a vaskapu magától kinyílt, mintha csak őket várta volna.
– Ez egy kicsit ijesztő – mondta Peti, de a többiek bátorították, hogy menjenek tovább.
Ahogy beléptek a kastély előcsarnokába, apró, sejtelmes fények gyúltak fel a falakon. A folyosón előrehaladva egyszer csak egy sötét alak jelent meg előttük: egy apró, barátságos manó, akit Szörpnek hívtak.
– Üdvözöllek benneteket! – szólt Szörp, és kedvesen meghajolt. – Én vagyok a kastély őrzője, és csak azok léphetnek tovább, akik teljesítenek egy bátorságpróbát. Készen álltok?
A gyerekek összenéztek, és izgatottan bólintottak.
– Igen, készen állunk! – mondta Dani.
Szörp elmagyarázta, hogy a kastély különböző szobáiban elrejtett kincsek várnak rájuk: egy varázslatos töklámpás, egy boszorkányseprű és egy rejtélyes cukorka. A kincseket csak akkor találhatják meg, ha elég bátrak, és ha megoldanak egy-egy kis feladványt.
Az első szobába lépve egy hatalmas tököt találtak, amelyet denevérek díszítettek. A tök egy rejtvényt tartalmazott:
„Körbe repülök éjjel, de sosem érek földet. Mi vagyok én?”
Emma rögtön tudta a választ.
– Ez a hold! – mondta.
Amint kimondta, a tök szétnyílt, és előbukkant a varázslatos töklámpás, amely fényesen világított az éjszakában.
A következő szobában egy régi, nyikorgó szekrényt találtak, amelyre pókhálók borultak. A szekrény ajtajára egy újabb feladvány volt írva:
„A levegőben szállok, de se nem madár, se nem léggömb vagyok. Mi vagyok én?”
Peti gondolkodott egy kicsit, majd rájött.
– Ez a boszorkány seprűje!
A szekrény kinyílt, és valóban ott volt benne a boszorkányseprű.
Végül elérkeztek az utolsó szobához, ahol egy régi cukorkás tálat találtak. A cukorkák között egy utolsó feladvány rejtőzött:
„Édes vagyok, és minden gyerek kedvence vagyok Halloweenkor. Ki vagyok én?”
Dani felkiáltott.
– Ez egy cukorka!
A tálból egy különleges, színes cukorka került elő, amelyet mindhárman megosztottak. Szörp boldogan nézett rájuk, és így szólt:
– Sikerült megfejtenetek minden feladványt! Most már ismeritek a kastély titkait, és ti vagytok a Halloween bátorság bajnokai.
A gyerekek boldogan hagyták el a kastélyt, és tudták, hogy ez az éjszaka örökre emlékezetes marad számukra.
