A tavasz már ott motoszkált a rét szélén. A napfény puha aranyszálakkal simogatta a füvet, a virágok pedig lassan, álmosan nyitogatták szirmaikat. A kis méhecske, Zümi, először repült ki a kaptárból azon a reggelen.
Körözött egyet a levegőben, majd csodálkozva nézett körül.
— Milyen hatalmas a világ! — zümmögte.
Alatta a rét virágai suttogva beszélgettek.
— Itt jön egy új méhecske! — hajolt össze a százszorszép a pipaccsal.
Zümi azonban nem értette, miért olyan fontos, hogy ő repül.
Egyszer csak egy öreg poszméh jelent meg mellette. Szárnyai lassabban jártak, de hangja bölcsen zsongott.
— Látom, először jársz itt, kis Zümi.
— Igen — felelte a méhecske. — De nem értem… miért örülnek nekem ennyire a virágok?
A poszméh mosolygott.
— Gyere, megmutatom.
Elrepültek egy virágos rétre. Ott dolgozott egy pillangó, egy darázs, egy zengőlégy és még egy szorgos kis méhecske.
— Ők mind beporzók — mondta az öreg poszméh. — Amikor egyik virágról a másikra szállunk, apró virágport viszünk magunkkal. Ettől tudnak a virágok termést hozni.
Zümi nagy szemekkel nézett körül.
— Vagyis… segítünk a virágoknak?
— Pontosan — bólintott a poszméh. — És nem csak nekik. A gyümölcsfák, a bogyók, a zöldségek… mind-mind ránk számítanak.
Zümi ekkor észrevett egy almavirágot, amely kissé szomorúan hajolt a szélben.
Odarepült hozzá.
— Segíthetek?
A virág örömmel suttogta:
— Már vártalak.
Zümi finoman belesimult a virág szirmai közé, majd tovább repült a következőhöz.
Ahogy egyre több virágot látogatott meg, a rét lassan életre kelt. A virágok ragyogtak, a méhek zümmögtek, a pillangók táncoltak a levegőben.
Az öreg poszméh büszkén figyelte.
— Látod már, miért fontos a munkánk?
Zümi boldogan zümmögött.
— Most már értem! Nélkülünk a virágok magányosak lennének!
A poszméh bólintott.
— És a világ sokkal szegényebb.
Aznap este a nap aranyszínűre festette a rétet. A kaptár előtt Zümi megállt egy pillanatra, és a virágos mezőre nézett.
— Milyen jó, hogy létezünk — zümmögte.
És attól a naptól kezdve minden tavasszal, március 10-én a rét lakói különösen hangosan zümmögtek, zsongtak és repkedtek.
Mert tudták, hogy ez a nap emlékeztet mindenkit:
beporzók nélkül nincs élet. 🐝🌸 Hazánkban immáron 8 éve március 10-e a Beporzók napja
