(Móc: Erdélyben a magyarok közé betelepült román ember. – a szerk.; forrás: WikiSzótár)
Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Egy tenyere
Tele vele,
A másikkal
Úgy csap bele.
Meghámozza, lám, lám,
És bekapja, hám! hám!
Ha teleszed egy mancsot,
Vígan eszi és csámcsog.
Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Nagyhajú móc keresi,
Öblös zsákba beszedi.
Bosszús, mérges,
Sok a férges,
Ritka a jó,
Zsákba való.
– Ej szentecském, mennybe lakó,
Ki járkált itt annyi lopó?
Én előlem aki szedi,
Hogy a nyakát törd ki neki!
– Jó a ropogó,
Piri mogyoró?
Egy marokkal adok neked,
Elő ne híjd a szenteket!
Szól nevetve
Így a medve;
Tele marka,
Odatartja.
Eltátja a száját ekce (íme, lám – a szerk.),
A szegény móc s nyögi: Nyechce!
Nem kell kérem nagyságos úr,
S úgy elszalad, akár a nyúl.
