Egyszer volt, hol nem volt, egy puha zöld levélen élt egy kis kukac, akit Kukinak hívtak. Kuki nagyon kíváncsi természetű volt, mindig arról álmodozott, hogy egyszer felfedezi a világot a leveleken túl. Bár Kuki apró volt, bátor és lelkesen figyelte, ahogy a többi állat szabadon mozog a mezőn.
Egy nap Kuki úgy döntött, hogy elindul, és felfedezi, milyen lehet a világ a levélen túl. Vidáman bújt elő a levél alól, és izgatottan nézett körül a nagyvilágban.
– Vajon hova mehetnék? – gondolta Kuki, miközben lassan araszolt előre.
Először egy hatalmas fűszál mellé ért, amely árnyékot vetett rá. Ahogy tovább araszolt, találkozott egy kedves, piros katicabogárral, aki éppen a fűszál tetején pihent.
– Szia, kis kukac! – köszöntötte a katica vidáman. – Mi járatban vagy?
– Szia! – felelte Kuki. – Én csak felfedezem a világot, mert eddig még sosem hagytam el a levelemet. Te merre mész?
– Én a virágok között repkedek, de ha szeretnéd, megmutathatom neked az utat a rét legszebb virágaihoz – ajánlotta kedvesen a katica.
Kuki boldogan bólintott.
– Az nagyon jó lenne!
Így hát Kuki a katica útmutatásával elindult a rét felé, ahol a virágok vidáman hajladoztak a szélben. Amint Kuki megérkezett, rácsodálkozott a gyönyörű, színes szirmokra és az édes illatokra, amik körülvették őt.
– Milyen csodálatos! – mondta ámulva. – Nem is tudtam, hogy ilyen szép a világ!
Ahogy Kuki a virágok között araszolt, egy pillangót is megpillantott, aki kecsesen repkedett virágról virágra.
– Szia, kis kukac! – köszönt a pillangó. – Hova mész?
– Én csak felfedezem a világot – felelte Kuki lelkesen. – Még sosem láttam ilyen szép virágokat!
A pillangó mosolyogva nézte a kis kukacot.
– Tudod, a világ tele van csodákkal. Ha szeretnéd, körberepülhetek veled a rét körül, hogy még többet láss belőle.
Kuki boldogan bólintott, de aztán eszébe jutott, hogy ő nem tud repülni, mint a pillangó.
– Sajnos én nem tudok repülni – mondta kicsit szomorúan.
– Ne aggódj! – nevetett a pillangó. – Majd én mesélek neked a repülésről, és megmutatom, hogyan élvezheted a rétet a földről is.
Így hát a pillangó vidáman repkedett Kuki fölött, mesélve neki a virágokról és a rét titkairól. Kuki pedig boldogan araszolt tovább, felfedezve a legkisebb zugokat is, ahol érdekes bogarak és más kukacok éltek.
Amikor a nap már lenyugvóban volt, és a rét aranyszínű fénybe burkolózott, Kuki boldogan tért vissza a levéléhez. Fáradt volt, de tele volt új élményekkel és barátságokkal.
– Micsoda nap volt! – sóhajtotta elégedetten, miközben visszabújt a levél alá.
Bár Kuki még mindig egy kis kukac volt, rájött, hogy a világ tele van csodákkal, amiket érdemes felfedezni – még akkor is, ha nem tud repülni. Mert a világ minden apró zugában rejlenek kalandok, ha elég kíváncsi vagyunk, hogy felfedezzük őket.
