A nyár legmelegebb napján, mikor a napfény aranyló sugarai táncoltak a leveleken, Cili, a kis cica, izgatottan lépett ki otthonából. Ma a faluban hatalmas vásárt rendeztek, tele színes sátrakkal, csilingelő játékokkal és illatos finomságokkal. Cili szőre csillogott, ahogyan a város felé indult, és a lába alatt szinte érződött a nyári fű zöld puhasága.
– Milyen izgalmas lesz ez a nap! – mondta magában, miközben álmodozva nézegette a körülette zajongó embereket. Hatalmas lufik színeskedtek a levegőben, és a gyerekek vidáman nevetgéltek, miközben játékokat vásároltak.
Amint Cili belépett a vásár forgatagába, mindenféle ízletes illat csapta meg az orrát. Kóstolni akarta a friss gyümölcsöket, a karamellás popcorn és a sült kolbász varázslatos illatát. Ahogy a hangos mulatság közepén bolyongott, hirtelen eltévedt. Az emberek között a sok színes táska, a felfújt lufik és a fénylő játékok megzavarták.
– Hová lettem? – kérdezte Cili, és leült egy árnyékos fához, hogy megpihenjen. Dúdert mozgattak a fák alatt, egy vidám, vén róka húzott a hangszeren. A dallam olyan vonzó volt, hogy Cili nem tudott ellenállni a kíváncsiságnak, és követni kezdte a zenét.
Ahogy közelebb ért, észrevette, hogy egy csoport állat gyűlt össze a róka körül: mókusok, nyulak és még egy kis borz is. Cili megbátortalanodva lépett be a kört, de a vén róka olyan barátságosan nézett rá, hogy a szívében feléledt a bátorsága.
– Üdvözöllek, kiscica! – köszöntötte mosolyogva a róka. – Miért ültél itt egyedül? Csak nem eltévedtél?
– Igen, eltévedtem a vásárban – vallotta be Cili. – Olyan sok csoda van itt, hogy nem tudtam, merre menjek.
– Ne aggódj! – mondta a róka. – Ha szeretnél, segítek neked felfedezni a vásárt. Van néhány trükköm, amivel barátaimmal együtt minden titkot megmutathatunk neked.
Cili örömmel elfogadta az ajánlatot, és máris elkezdték a kalandot. Szebbnél szebb látványosságokat pillantottak meg: a mágiát ígérő bűvész mutatványa, a színes hullámvasút, ahol a nyulak vicces ugrásaival szórakoztatták a nézőket, és a mókusok, akik ügyesen lépegettek a drótkötélpályán.
– Nézd, milyen ügyesek! – kiáltotta Cili, miközben nevetett. A vidám társaság, amit a róka vezetett, egyre több barátot szedett össze, és a vásár már nem volt ijesztő, hanem vidám és szeretetteljes hely.
Ahogy a nap kezdett lenyugodni, és a vásár fényei kezdtek világítani, Cili fölfigyelt egy különös, szikrázó sátorra, amelyből egy csodás szirénhang szállt fel a levegőbe.
– Az ott micsoda? – kérdezte izgatottan.
– Az a csodák sátra, ahol kívánságokat teljesítenek! – válaszolt a róka. – Gyere, nézzük meg együtt!
A sátor előtt hosszú sor állt, tele kíváncsi állatokkal. Cili szíve a boldogságtól kis híján kiugrott.
Mikor végre sorra került, a kis cica mély levegőt vett, és teli szívvel mondta:
– Azt kívánom, hogy mindig legyenek barátaim, akikkel együtt felfedezhetem a világ csodáit!
A sátor varázslatos fényben úszni kezdett, és Cili úgy érezte, hogy minden kívánsága teljesült. A róka, a nyulak és a mókusok mind mellette álltak, és együtt nevetve élvezték a boldog pillanatot.
Ahogy a nap végleg eltűnt a horizont mögött, Cili tudta, hogy a vásár nemcsak szórakozásról szólt, hanem a barátságról és a közös kalandokról is. A kis cica most már sosem félt az ismeretlentől, tudta, hogy bárhol is jár, mindig ott vannak a barátai, hogy vele együtt felfedezzék a világ csodáit.
