Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban, amelyet magas hegyek és sűrű erdők öveztek, élt egy kisfiú, Péter, aki imádta a vonatokat. Péter édesapja a helyi vasútállomáson dolgozott, és minden este mesélt neki a nagy, füstöt pöfékelő gőzmozdonyokról, amelyek az árut és az utasokat szállították messzi tájakra.
Karácsony közeledtével Péter észrevette, hogy az állomás szokatlanul csendes. A mozdonyok, amelyek máskor vidáman pöfögtek, most a fűtőházban álltak, mert az időjárás túl hideg és zord volt az utazáshoz.
– Apa, mi lesz azokkal, akiknek karácsonyra csomagokat kell küldeniük? – kérdezte Péter aggodalmasan.
– Sajnos az utak járhatatlanok, és a vonatok sem tudnak elindulni – mondta az apja szomorúan. – Lehet, hogy néhány ajándék nem ér célba időben.
Péter szíve összeszorult. Tudta, hogy valamit tennie kell.
Péter még aznap este elhatározta, hogy segít. Kiment a vasútállomásra, és megnézte a régi, rozoga gőzmozdonyt, amelyet mindenki csak „Öreg Füstösnek” hívott. Bár a mozdony évek óta nem járt, Péter úgy érezte, hogy ez az egyetlen reményük.
– Segítenünk kell, Öreg Füstös – suttogta a mozdonyhoz. – Együtt elvisszük az ajándékokat a falvakba.
Másnap reggel Péter apja és a vasutasok nagy nevetéssel fogadták a tervét, de Péter nem hagyta magát.
– Bízzatok bennem! Öreg Füstös képes rá – mondta elszántan.
Látszólag csodával határos módon a mozdony valóban működni kezdett. A falusiak összegyűltek, hogy segítsenek. Mindenki hozott valamit: ajándékokat, meleg takarókat, és még forró teát is a hosszú útra.
Az Öreg Füstös lassan kigördült az állomásról, Péter apjával a vezetőfülkében, Péter pedig boldogan integetett az embereknek. A mozdony lassan, de kitartóan haladt a havas tájon át, dacolva a faggyal és a hóval.
Minden megállónál ajándékokat és üzeneteket adtak át, amelyeket a falusiak egymásnak küldtek. Az emberek örömmel fogadták a meglepetéseket, és mindenütt ünnepi dalokat kezdtek énekelni.
Mire az utolsó faluhoz értek, a hó elállt, és a csillagok ragyogtak az égen. Az emberek összegyűltek a térre, és egy hatalmas fenyőfa alatt ünnepeltek. Péter boldogan nézte, ahogy az Öreg Füstös mellett a falu apraja-nagyja összegyűlik.
– Köszönöm, Péter – mondta az apja, megszorítva fia kezét. – Te hoztad el a karácsony varázsát mindannyiunk számára.
Attól az évtől kezdve az Öreg Füstös minden karácsonykor útnak indult, hogy emlékeztessen mindenkit: az ünnep lényege nem az ajándékokban rejlik, hanem abban, hogy törődünk egymással, és boldoggá tesszük a másikat.
