Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy kíváncsi és okos kislány, Emese. Közeledett a karácsony, a falu utcái megteltek fényekkel, a házakban finom sütemények illata terjengett, és mindenki sürgött-forgott az ünnepi készülődésben. De Emese valamiért nem érezte a karácsony igazi hangulatát.
– Anya, miért olyan különleges a karácsony? – kérdezte egy este, miközben az ablakból a hóesést figyelte.
Az anyukája mosolyogva válaszolt:
– A karácsony a szeretet ünnepe. Arról szól, hogy együtt legyünk, törődjünk egymással, és megosszuk, amink van.
Emese elgondolkodott. Nem értette, hogy ez miért lenne más, mint a többi nap. Hiszen egész évben szerette a családját, és mindig szívesen segített másokon.
Másnap reggel Emese úgy döntött, hogy megkeresi a karácsony igazi lényegét. Elindult a faluban, és mindenkit megkérdezett:
– Szerinted mi a karácsony lényege?
Az idős pék azt felelte:
– A finom sütemények és az ünnepi asztal!
A szomszéd fiú így válaszolt:
– A sok ajándék, amit kapunk!
A tanítónéni mosolyogva mondta:
– A szépen feldíszített karácsonyfa és a csillagszórók ragyogása.
De egyik válasz sem győzte meg Emesét. Úgy érezte, hogy ezek mind csak részei az ünnepnek, de nem a valódi lényege.
Este, miközben az erdő szélén sétált, Emese különös fényt pillantott meg a fák között. Kíváncsian közelebb ment, és egy idős, fehér szakállú emberrel találkozott, aki egy kis kunyhó előtt állt. A férfi barátságosan intett neki.
– Mi járatban vagy, kislány? – kérdezte mély, de meleg hangon.
– A karácsony lényegét keresem – válaszolta Emese.
Az öregember elmosolyodott.
– A karácsony lényege nem a díszekben, az ajándékokban vagy az ételekben van. Hanem a szívedben. Mutasd meg, hogyan tudsz másokat boldoggá tenni, és akkor megérted.
Emese hazatért, és elhatározta, hogy másnap mindent megtesz azért, hogy boldoggá tegye a falusiakat. Segített a péknél süteményt osztani a szegényeknek, a szomszéd fiúval együtt tűzifát vitt az idős néninek, és a barátaival közösen feldíszítettek egy karácsonyfát a falu főterén. Az emberek összegyűltek, és énekelni kezdtek, mosolyogva nézték a gyerekeket.
Emese szíve melegségben úszott. Megértette, hogy a karácsony lényege nem egyetlen dologban rejlik, hanem abban, ahogyan megosztjuk egymással a szeretetet és az örömöt.
Attól a naptól kezdve Emese minden évben emlékeztette a falusiakat arra, hogy a karácsony igazi ajándéka az, amit egymásnak adunk a szívünkből.
