Egy gyönyörű kerti tó mellett élt három kis béka: Breki, Böfi és Böki. Ők testvérek voltak.De nem ám akármilyen testvérek! Egész életükben támogatták egymást, hiszen mindannyian nagyon féltek a gólyától. Tudták, hogy ők számítanak a gólya legfinomabb falatjának.
Az egyik esős napon a lakhelyük közelébe költözött egy gólya. Félelmetesen nagy volt, és azonnal tudták, hogy valamit tenniük kell. Gondolkodtak, mitévők legyenek, mit csináljanak, hogy ne bántsa őket a gólya.
A legnagyobb, legidősebb Breki béka kitalálta, hogy ő elbújik egy levél alá. A középső, Böfi béka azt eszelte ki, hogy éppen csak kidugja az orrát a vízből, és ha arra látja jönni a gólyát, majd gyorsan elúszik a víz alatt. A legkisebb, Böki béka pedig azt találta ki, hogy befesti magával magát egy olyan vízálló festékkel, amitől pont olyan színű lesz, mint a víz. Csodálkoztak is a testvérei, mit művel. Kinevették, hogy ez nem lesz így jó, ő lesz a főfogás ebédnél.
Jött is a gólya. Amint odaért a levél alatt rejtőző Breki békához, egy nagy szél lefújta a levelet róla. A gólya azon nyomban észrevette, és hamm, bekapta.
A következő napon ismét arra jött a gólya. A középsőnél, Böfnél állt meg, aki már éppen készült elúszni. Azonban nem volt elég gyors, így a gólya őt is bekapta.
A harmadik napon a legkisebb béka, Böki közelében állt meg a gólya, de őt nem vette észre. A kis béka olyan jól befestette magát, hogy pont úgy nézett ki, mintha víz lenne. Így nyugodtan lubickolhatott a víz tetején, a gólya akkor sem látta meg. A gólya aznap éhesen ment haza, majd másnap egy másik tavat keresett. Ha a gólya nem költözött volna el, az én mesém is tovább tartott volna.
