Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy kis erdő. Annak szélén élt egy kis kunyhóban egy házaspár. Még nem volt gyermekük, de már nagyon szerettek volna.
Egy szép tavaszi napon született egy kislányuk. Nagy örömükben úgy döntöttek, hogy erőltetnek egy kis tölgyfát. Tudod, a tölgyfán terem a makk, amit a mókusok is nagyon szeretnek. Kis odút építenek bele, és oda gyűjtik össze a makkot télire.
Ez a tölgyfa nem közönséges fa volt, hanem egy varázs tölgyfa. Elültették, és amikor reggel felébredtek, nem látták a fa tetejét. Olyan magasra nőtt, hogy még a lombját sem látták, hiszen eltakarták a felhők. Az éjszaka folyamán ez a fa úgy megnőtt, hogy elért egészen a felhőkig.
Gondolkodtak, miért nőtt meg ekkorára, mi lehet ennek a fának a tetején? Egyáltalán hogyan fordulhat elő ilyen? Mit tegyenek vele? Az édesapa azt találta ki, hogy vágják ki, mert így soha többé nem lesz gondjuk a fűtéssel. Örök életükre, még az unokáiknak, sőt a dédunokáiknak is maradna elég fa.
Így szólt a felesége:
– Jaj, drága férjemuram, hagyjuk meg ezt a fát! Ez egy valódi, gyönyörűszép csoda! Inkább nézzük meg, mi lehet a tetején!
Egész álló nap és éjszaka azon tanakodtak, hogy mi legyen a tölgyfával. Másnap reggelre úgy döntöttek, hogy az édesapa felmászik a fára, és megnézi, mi lehet a tetején.
El is indult, de olyan magasra kellett felmásznia, hogy egy hónapig eltartott. A felesége már nem tudta elképzelni, mi történhetett a férjével. Még az volt a szerencse, hogy a férje mindig levágott egy darab ágat, és ledobta a hogy tudja a felesége, ő bizony rendben van.
Amikor felért a fa tetejére, csodát látott. Ennek a fának nem zöld levelei voltak hanem gyönyörűszép csillogó rózsaszín, arany, ezüst, piros, kék, lila színekben pompázott.
De ez még nem minden! Kis tündérek laktak rajta. Ott repkedtek. Ők voltak a szerencsét hozó tündérek. Elmondták az apukának, hogy megjutalmazzák, amiért nem vágta ki a fát, mert bizony nagyon sokan már aznap ezt tették volna, amint meglátták, mekkorára nőtt. De ő felmászott és megnézte, mi lehet ennek a csoda fának a titka: a tündérek voltak.
Az édesapa és a családja jutalma az volt, hogy ezentúl minden nap kaptak egy aranyat. Ez a fa nem akármilyen tölgyfa volt, ugyanis aranymakkot termett. Ezentúl pedig teljesen mindegy, hogy tavasz, nyár, ősz vagy tél volt, mindennap leesett egy aranymakk. És ez így is fog lenni, amíg ki nem vágják a fát, mert ez a fa soha nem lesz olyan öreg hogy elpusztuljon, kukac sem teszi beteggé.
Ettől a naptól kezdve az édesanya, az édesapa, a gyermekük és minden további leszármazottjuk boldogan és jólétben éltek, míg meg nem haltak.
