Az erdő mélyén, ahol a fák lombjai úgy borultak össze, mintha titkot suttognának egymásnak, élt Bizsereg medve. A barlangja tágas volt és hűvös, falait moha borította, a bejáratnál pedig egy öreg tölgy gyökerei kapaszkodtak a kövek közé. Bizsereg szerette a barlangját, de amikor beköszöntött az este, és a sötétség mindent betöltött, gyakran összegömbölyödve sóhajtott egyet.
– Bárcsak ne lenne ilyen sötét – morogta egy este, miközben kényelmesebb helyet keresett magának. – Az álom is nehezebben talál rám ilyenkor.
Azon az éjjelen azonban valami különös történt. Amikor a hold felkúszott az égbolt közepére, egy vékony fénysugár csúszott be a barlang száján. Nem volt vakító, inkább puha és meleg, mint egy simítás. A sugár lassan szétterült a köveken, majd apró szikrákra bomlott, mintha az ég csillagai eltévedtek volna.
– Ki van ott? – kérdezte Bizsereg álmosan, de kíváncsian.
– Csak a csillagfény – felelte egy halk, csilingelő hang. – Ma éjjel nálad szeretnék pihenni.
A barlang falai ekkor finoman felragyogtak. Nem nappali világosság lett, hanem sejtelmes, kékes-ezüst fény, amelyben az árnyékok barátságos formákat öltöttek. Bizsereg tágra nyílt szemmel nézte, ahogy a csillagfény beköltözik: beül a kövek repedéseibe, megcsillan a mohaszálakon, és apró pöttyökkel díszíti a mennyezetet.
– Nem zavarodsz el az álmomban? – kérdezte óvatosan.
– Épp ellenkezőleg – nevetett a csillagfény. – Az álmok szeretik a fényt.
Bizsereg lefeküdt, és ahogy lehunyta a szemét, különös képek jelentek meg előtte. Csillagösvényeken sétált, ahol a léptei alatt fény pislákolt, és puha felhőkön hemperegve nevetett. Nem volt többé félelmetes a sötét, mert tudta, hogy tele van apró ragyogással.
Reggel, amikor a nap első sugarai elérték a barlang bejáratát, a csillagfény lassan elhalványult.
– Visszajössz még? – kérdezte Bizsereg álmos mosollyal.
– Minden éjjel itt vagyok – suttogta a fény. – Csak észre kell venni.
Bizsereg attól a naptól kezdve másként bújt aludni. Tudta, hogy még a legmélyebb sötétségben is ott rejtőzik a fény, és hogy az alvás nem az eltűnésről szól, hanem egy ragyogó utazásról, amely reggelig tart.
