Egyszer volt, hol nem volt, egy különleges kis tök, akit Töpszinek hívtak. Töpszi egy tökmező közepén élt, ahol Halloweenkor minden tököt feldíszítettek és faragtak. Töpszinek azonban egy különleges álma volt: azt szerette volna, hogy ő ne csak egy szokásos lámpás legyen, hanem valami varázslatos küldetést teljesítsen Halloween éjszakáján.
Egy borongós, ködös estén, amikor már közeledett Halloween, Töpszi észrevette, hogy a falu felől egy apró, fényes kis manó közeledik, akit világító pálca vett körül. A manó, akit Vilinak hívtak, kedvesen mosolygott Töpszire, és így szólt:
– Szervusz, Töpszi! Úgy hallottam, szeretnél valami különlegeset tenni Halloween éjszakáján. Igaz ez?
Töpszi izgatottan bólogatott.
– Igen, Vili! Mindig arról álmodom, hogy én lehetek az, aki fényt hoz a falu legsötétebb részére, ahol a gyerekek félnek elmenni. Segíthetnél ebben?
Vili elgondolkodott, majd elővett egy apró, varázslatos gyertyát.
– Ez egy bátorsággyertya – mondta. – Ha ezt beléd helyezzük, nemcsak hogy világítani fogsz, hanem bátorságot is adsz mindenkinek, aki meglát téged.
Töpszi boldogan hagyta, hogy Vili meggyújtsa a bátorsággyertyát, és hirtelen meleg, erős fény áradt belőle. Vili mosolyogva nézett rá.
– Készen állsz, Töpszi?
Töpszi magabiztosan bólintott, és elindult a falu legsötétebb utcájába, ahol a gyerekek régóta féltek járni. Ahogy haladt előre, a gyerekek és felnőttek mind csodálkozva figyelték a fénylő tököt, aki bátran világított az úton.
– Nézd csak! – kiáltotta egy kisfiú. – Ez Töpszi! Olyan fényesen ragyog!
A gyerekek lassan összegyűltek, és követték Töpszit a sötét utcákon át, egyre bátrabbnak érezve magukat. A falu azon az éjszakán ünnepelte Töpszit, a bátor kis tököt, aki fényt és bátorságot hozott mindenkinek.
