Egyszer volt, hol nem volt, egy aranyos kis erdőben nagyon kedves állatok éltek. Igazából nem is volt ez olyan kicsi erdő, mert nagyon sok állat elfért benne. Lakott ott őzike, nyuszika, szarvas, róka, mókus, bagoly és még nagyon sok más állat is.
Február volt, a tél utolsó hónapja. Ezek a kisállatok tudták, hogy ilyenkor szokás megrendezni a farsangi ünnepséget. Ezzel elűzhetik a fagyos telet, és várhatják a tavasz jöttét. Ki is tűzték, melyik napon rendezik majd meg a farsangi bált.
Megbeszélték, hogy mindenki beöltözik valakinek. Viszont gondot okozott számukra, hogy melyikük, minek öltözzön. Miki mókus felvetette azt az ötletet, hogy mi lenne, ha felírnák mindegyik állat nevét egy cédulát, azokat beledobnák egy kalapba, majd mindenki húzna egyet. Akinek a nevét kihúzzak, annak öltöznek be. Ha véletlenül valaki a saját nevét húzza ki, akkor gyorsan visszadobja azt a papírt a kalapba,l és húzhat egy másikat.
Mind egyetértettek ebben, ezért így is tettek. Nagyon lelkesek voltak, hiszen kivétel nélkül mindenkinek tetszett az ötlet. Bele is dobták egy kalapba a kis cédulakat, és felkérték a bölcs baglyot a húzás felügyeletére. Szépen sorba álltak, mindenki húzott egy nevet. Nagyon fontos szabály volt, hogy nem szabadott elárulni, kinek a nevét húzták ki. Ezt pedig ügyesen be is tartottak.
Még volt egy hét a farsangig, úgyhogy mindenkinek volt ideje elkészíteni a saját jelmezét. Bizony némelyik állatnak komoly fejtörést okozott, hogy miként is öltözzön be a barátjának. De végül mindenki nagyon ügyesen megoldotta a feladatot.
Elérkezett a farsang napja. Előző éjszaka minden állat olyan izgatott volt,hogy alig tudott aludni. Már korán reggel felkeltek, hogy feldíszítsék az erdőt. A levelekből és az ágakból gyönyörűszép függődíszeket készítettek. A tobozokból kis lámpásokat csináltak.
Szerencsére éppen jó meleg volt aznap, így még a szentjánosbogarak is előbújtai. Ők gondoskodtak arról, hogy legyen elég fény, amikor elkezd sötétedni. Sajnos sokáig nem maradhattak, ezt jól tudták, mert az éjszaka még hűvös volt és újra el kell bújniuk, hogy ne fázzanak. De egy kicsit azért tudtak még világítani az esti órákban.
Erre a csodálatos látványra érkeztek meg a jelmezbe öltözött állatok. Mindenki csodálkozott, hogy a másik milyen szépen felöltözött, és milyen jól hasonlított ahhoz az állathoz, akit kihúzott.
Olyan jól sikerültek a jelmezek, hogy nem volt nehéz kitalálni, ki kinek öltözött be. A róka nyuszinak, a nyuszi bagolynak öltözött, a bagoly lett a szarvas, a szarvas kihúzta az őzikét, az őzike harkályként jelent meg, a fa doktora mókus jelmezt öltött, a mókus pedig rókának öltözött.
Mindenkit körbeállt, és egész este énekeltek, táncoltak. Hoztak finomságokat is, nem felejtkeztek meg arról, hogy vacsorára is szükség lesz. Finom szendvicseket és süteményeket készítettek. Még üdítőt is hoztak, ugyanis a mókus ügyesen elraktározta a bodzából készített szörpét télre, így abból isteni italt készített.
Óriási mulatságot csaptak, késő estig táncoltak, mulattak. Aztán, amikor már nagyon lehűlt az idő és elfáradtak, mindenki hazament, lefeküdt az ágyikójába, és aludt egy jót.
Aludj jól te is! Jó éjszakát!
