Az erdőszélen, egy kis házban lakott egymagában a Vasorrú Bába. Nem ajánlom nektek, hogy ennek a kis háznak a közelébe merészkedjetek, majd én inkább elmesélem, hogy mennyi mindenféle csodálatos és félelmetes dolog van ebben a kis házikóban.
A Vasorrú Bába kis házikójában éjjel-nappal nagy tűz pattog s a tűz fölött egy bűvös serpenyőben kotyvasztja a boszorkány az ő mindenféle kotyvalékait. Tigriszsírt, meg patkányvért, meg mindenféle bűbájos füveket kever össze a Vasorrú Bába és jaj annak az emberfiának, aki megkóstolja ezt a kotyvalékot. Az ilyen embernek a szíve gyávább lesz a nyúlénál, nyelve símább és hizelgőbb lesz, mint a kígyóé, lelke furfangosabb és gonoszabb, mint a rókáé.
Node, szerencsére sok tudós, szakállas férfi él az emberek között és ők távoltartják a boszorkányok varázslatait az emberektől. Ezért manapság bizony már a legkisebb gyermek is fittyet hány a boszorkányok mesterkedésének. Hej, rosszul megy manapság a boszorkányoknak is és ha az ördöggel nem lennének közeli cimboraságban, bizony már régen felkopott volna az álluk a sok éhezéstől.
De gyülölik is ám a boszorkányok a szakállas tudósokat. Vajjon láttatok-e már a levegőben büszkén szálló repülőgépet? Nos, ezt a csodálatos repülőgépet is a tudósok szerkesztették az embereknek. Egy ilyen repülőgép és a Vasorrú Bába érdekes történetét fogom most elmesélni nektek.
A boszorkányok minden hónap tizenharmadik napján, ha az péntekre esik gyűlést szoktak tartani egy elhagyott és omladozó, régi-régi várban.
Ilyenkor mindenünnen összesereglenek a legrútabb boszorkányok. Seprőnyélen nagy ujjongva lovagolnak a levegőn keresztül és hajuk csapzottan repked a szélben.
Egy sötét este, éppen éjfélt kondított a harang, a mi Vasorrú Bábánk is elővette a sarokból a tigriszsírral megkent seprőnyelét, hogy azon majd ellovagol a boszorkányok gyülésére.
Felült a seprőnyélre, elmondta a boszorkányok varázsigéjét, melyet földi halandó nem jegyezhet meg magának, azzal uccú, fölemelkedett a levegőbe.
Seprőparipáját egyenesen a felhők közé kormányozta, haja lobogott a szélben, rohant vele a seprőnyél. Odalenn a földön keskeny ezüstcsik mutatta merre folyik a folyó, apró pontoknak látszottak még a legmagasabb házak is.
A Vasorrú Bába eleinte körbenyargalt a levegőben, aztán kiválasztotta az irányt és nagy visítva elindult a régi várrom felé, ahol a gyűlést tartották.
Egyszerre csak pokoli berregést hallott. Egy tüzesszemű, óriási szörnyeteg közeledett nagy rohanvást feléje a levegőben. Semmi más nem volt ez az óriási szörnyeteg, mint a bécsi repülőgép. Ablakai világosak voltak és odabenn az utasok békésen olvasgattak a villanyfénynél és várták, hogy a repülőgép megérkezzen a repülőtérre.
Igen ám, de a Vasorrú Bába soha hírét sem hallotta a repülőgépnek, így hát ezt a repülőgépet, mely most nagy berregve és tüzes szemekkel jött feléje, magának az ördögnek, vagy legalábbis egy nagyobb boszorkánynak tartotta. Az pedig tudvalevő, hogy az ördög és a boszorkányok erős barátságot tartanak fenn egymással és mikor a levegőben röpködve találkoznak, úgy üdvözlik egymást, hogy orrukat összedörzsölik és ezt kiáltják:
Hej, seprőnyél vá, vá, vá!
Légy Vasorrú Bábává!
Változz kő kútkávává!
No, a mi Vasorrú Bábánk is gyorsabb haladásra nógatta seprőnyél paripáját és nagymerészen odaugratott a száguldó repülőgép elé.
Háromszor elmondta nagy vijjogva a bűvös verset:
– Ördög veled, boszorkánytárs! – kiáltotta oda, azzal orrát oda akarta dörzsölni a repülőgép orrához. Hej, pedig ti tudjátok, hogy a repülőgép orrán egy nagy légcsavar forog, még a szélnél is sebesebben és lekaszabol mindent gyorsan forgó élével, amibe beleütközik.
Igy történt ez most is. A szélnél sebesebben pergő légcsavar abban a minutumban a Bábának éppen a vasorrát vágta le. Az pedig köztudomású, hogy a Vasorrú Bábának éppen az orrában van a varázsereje.
Nagyot visított a Vasorrú Bába és lebukfencezett a seprőnyél paripájáról. Zuhant, zuhant, egészen a földig, ahol izzé-porrá törte magát. Mégcsak testének miszlikje sem maradt meg.
Igy járt pórul a Vasorrú Bába a repülőgéppel és azóta a boszorkányok sohasem mernek olyan országokban mutatkozni, ahol berregő repülőgép, a tudósok ajándéka szeli a levegőt.
