A jó tanácsok (magyar népmese)
Volt egyszer egy szegény legény. Ez a szegény legény gazdag leányt kapott feleségül, de nem sok öröme volt a gazdagságban, mert az asszony mindig felhányta, hogy övé minden az utolsó szegig…
Volt egyszer egy szegény legény. Ez a szegény legény gazdag leányt kapott feleségül, de nem sok öröme volt a gazdagságban, mert az asszony mindig felhányta, hogy övé minden az utolsó szegig…
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy király, annak egy fia. Mikor ez a királyfi nagy legénnyé serdült, azt mondta az apjának…
Kund, a kukásautó vidáman döcögött végig a csendes utcákon. Korán volt még, a legtöbb kocsi szenderegve várta, hogy gazdája bent a házban felkeljen, felöltözzön, aztán elinduljon a munkába, vagy a gyerekekkel együtt az iskolába, óvodába…
Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől…
Egyszer volt, hol nem volt, még a dinók korában kezdődött ez a történet, amikor a hatalmas, egészséges, zöldellő fák között vidám ugrándozott Hupszli, a híres ősmacska…
Egyszer volt, hol nem volt, létezett egyszer egy óriási nagy Tányér birodalom. Rendkívül különleges hely volt ez, itt ugyanis a tányérokat nemcsak étkezésre használták…
Leesett az első hó. És nemcsak szállingózott, hanem rögvest annyi hullott belőle, hogy vastag, hófehér dunnával fedte be az erdő minden zegzugát…
Benedek, a betonkeverő autó izgatottan ébredt. Persze, hiszen ma lesz élete első munkanapja! A hajnali fények csillogva szikráztak csíkosra festett tartályán, gumiabroncsai keményre fújva várták, hogy gurulhassanak…
Vadvirágoktól illatozó, selymes mezőn legelészett az unikorniscsalád. Ropogtatták az édes füvet egy ideig, aztán mikor jól laktak, pihenésképpen csak csendesen kószáltak a réten…
Bercinek, a százlábúnak, kezdetekben volt némi lelkiismeret-furdalása. Őt, és rovar fajtársait, egyaránt százlábúként emlegették, holott neki – életkorából adódóan – még csak 84 lába volt…
Hegyek között, völgyek ölén, erdők mélyen, városokon keresztül futnak szét szerte a világban a csillogó sínek, amin a vonatok járnak-kelnek…
Nagy ünnepségre készült a város. Mindenki sürgött, forgott, hogy az esemény a lehető legjobban sikerüljön…