Egy szer volt, hol nem volt, a messzi hegyek között egy kis falu, ahol minden évben, december 1-jén különös dolog történt. A falu lakói ezt a napot A téli varázslat napjának nevezték, hiszen náluk a tél első napjának napfelkeltére mindig leesett hó, és a természet fehér ruhába öltözött.
A gyerekek mindig nagyon várták ezt a napot. Már hetekkel korábban hóembereket rajzoltak és téli dalokat énekeltek.
A falu szélén élt egy öreg bácsi, akit mindenki csak Hóembernek hívott, mert olyan fehér volt a haja, mint a hó. Az öreg bácsi minden évben december 1-jén meglátogatta a falut, és minden gyermeknek egy kis ajándékot hozott, ami a tél varázsát hordozta magában.
Így történt ez ebben az évben is. Az öreg Hóember izgatottan készült a falu meglátogatására. Hetekig dolgozott az ajándékokon, amelyeket saját kezűleg készített. Minden gyermek számára egyedi ajándékot készített, amely a tél varázsát hordozta magában. Ezek az ajándékok különlegesek voltak: kis fa játékok, amelyek a hidegben is melegen ragyogtak, apró, csillogó hópehely alakú medálok, és apró, de bájos kötött tárgyak, amelyeket a gyerekek meleg szívvel viseltek a hideg téli napokon.
Amikor az est beköszöntött, a falu lakói együtt gyűltek össze a főtéren. A tér közepén a szokásokhoz híven meggyújtották a tábortüzet. A tűz körül gyülekező emberek énekeltek, táncoltak és forró csokoládét ittak, miközben a Hóember továbbra is mesélt nekik.
Történetei a téli éjszakák csodáiról, a csillagok titokzatos világáról, és a Hold mesés történeteiről szóltak. Ezek a mesék nem csak szórakoztatóak voltak, hanem tanulságosak is, mert a Hóember minden történetbe belecsempészett egy kis bölcsességet és tanulságot a szeretetről, a reményről és az összetartás fontosságáról.
Ez a különleges nap, december 1-je, így vált a falu lakói számára nem csak az év egyik legvarázslatosabb napjává, hanem egy olyan alkalommá is, ahol a közösség ereje, a hagyományok ápolása és a szeretet ünneplése volt a főszerepben. Ennél szebb kezdete a csodálatos téli évszaknak és a karácsonyvárásnak nem is lehetett volna.
