Egyszer volt, hol nem volt, egy hegyekkel körülölelt kicsiny faluban élt egy kislány, Emma, akit mindenki szeretett a vidámságáért és élénk képzeletéért. Emma különösen izgatott volt az újév estéjén, mert nagymamája elmesélte neki, hogy az első álom, amit az újév hajnalán látunk, megjósolja a következő év legnagyobb boldogságát.
– De mi van, ha semmiről sem álmodom? – kérdezte Emma aggodalmasan.
– Mindenki álmodik – felelte a nagymama mosolyogva. – Csak meg kell nyitnod a szívedet, hogy emlékezz rá.
Aznap este Emma korán lefeküdt, és izgatottan várta az álmot. Az éj csendes volt, csak a szél halk suttogását lehetett hallani a havas tájon. Ahogy Emma elaludt, hirtelen egy varázslatos világban találta magát. Egy csillogó réten állt, ahol minden fűszál és virág aranyló fényben ragyogott. A mező közepén egy kis fa állt, amely tele volt színes gyümölcsökkel.
Emma közelebb lépett a fához, és egy gyümölcsöt vett a kezébe. Ahogy megérintette, a gyümölcsből képek bontakoztak ki: egy boldog család nevetett egy asztal körül, gyermekek játszottak a hóban, és a falusi emberek összefogva dolgoztak egy ünnepi bál megszervezésén.
Egy lágy hang szólalt meg a fáról:
– Ez az álmod megmutatja, mi hozhat boldogságot az életedbe. A család, a barátok és az összefogás ereje. Vigyázd ezeket az értékeket, és az életed tele lesz örömmel.
Emma felébredt, és a nap első sugarai megvilágították a szobáját. Az álom emléke élénken élt benne, és úgy döntött, hogy megosztja azt mindenkivel. Aznap reggel a családjának elmesélte, mit látott, és mindannyian megfogadták, hogy az újévben még jobban figyelnek egymásra.
Emma története gyorsan elterjedt a faluban, és az emberek közösen ünnepeltek, megosztva álmaikat és vágyaikat az új évre. Az álomból fakadó boldogság nemcsak Emmát, hanem az egész falut elérte, és mindenki hitt benne, hogy a legelső álom valóban jóslatot hoz.
Tanulság
Az álmaink nemcsak a vágyainkat mutatják meg, hanem emlékeztetnek minket arra is, hogy az élet boldogsága a szeretetben, az összetartásban és a közös élményekben rejlik.
