Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Többet ésszel, mint erővel! (magyar népmese)

Szerző: Mesélek Neked

Oszd meg ezt a mesét!

Réges-régen, talán ennek előtte ezer esztendővel történt, hogy az oroszlán a vaddisznóval meg a farkassal nagy, erős barátságot kötött, s a három jó barát együtt indult szerencsét próbálni. No hiszen, amerre csak elhaladtak, jaj, volt mindenféle oktalan állatnak.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Szörnyen garázdálkodott, pusztított a három jó barát. S mert maguknál erősebbre sehol sem akadtak, roppantmód elbizakodtak.

Mondta is egy napon az oroszlán:

– Már azt szeretném látni, hogy ki bírna legyőzni minket, hármunkat?

– Kicsoda? Hát az ember! – jegyezte meg a farkas.

– Ugyan, ne gyerekeskedj – szólt az oroszlán -, hisz’ én egymagam leverek egy csapat embert! Hej, csak jönne már egy felénk!

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Jól van, jól – mondá a farkas.

Alig mentek tovább egypár lépést, jön feléjük egy iskolás fiú.

– Ez az ember? – kérdé az oroszlán.

– Nem, ez még nem ember – válaszolt a farkas.

– Akkor hát nem is kötök bele.

Mentek tovább. Még százlépésnyire sem haladtak, egy öregember tipegett feléjük. De olyan nagyon öreg volt, hogy alig tudott elébb-elébb lépegetni.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Hát ez az ember? – kérdé az oroszlán.

– Ez sem az – válaszolt a farkas -, ez csak volt.

– Hát járjon ez is békével! – szólt az oroszlán.

S továbbmentek, mendegéltek, mígnem egy nagy rengeteg erdőbe nem értek. Amint törtettek keresztül a sűrűségen, hát egy fiatal favágóra bukkantak.

– Nos, ez az ember? – kérdé az oroszlán.

– Ez már az! – válaszolt a farkas.

Az oroszlán egyszeriben megszólította a favágót.

– ‘Csés jó napot, atyafi! Azt mondja rólad a farkas, hogy te mindhármunkkal el tudnál bánni. Ugyan bizony miféle fegyvered van?

– Nekem? – szólt a favágó. – Nincs egyebem a fejszénél, na meg – tette hozzá – talán az eszem…

– Úgy! Az eszed! Hát vedd elé az eszedet, s győzz le minket!

– Azám – jegyzé meg a favágó -, de mikor otthon feledtem!

– Sebaj! Szaladj, farkas komám, haza az ő házába, s hozd el az eszét.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

A favágó most elévett egy darab papirost, s azt írta rá a feleségének, hogy egy nagy káposztanyomtató követ kössön a farkas nyakára. A farkas elvette a levelet, s sietett vele a favágó feleségéhez; ezalatt meg az oroszlán és a vaddisznó úgy vigyáztak reá, akárcsak a szemük világára.

De eltelt egy óra, két óra, három óra, a farkas nem jött vissza. Amint a bolond megengedte, hogy a favágóné követ kössön a nyakára, vége volt neki, a falusi nép agyonverte a tehetetlen vadat. A favágó ezalatt szörnyen megéhezett, kenyeret, szalonnát vett hát elé, s elkezdett falatozni.

– Ejnye – szólal meg az oroszlán -, de jó szagú valamit eszel, mi légyen ez?

– Ez bizony vaddisznó szalonnája – súgta az ember.

Egyéb sem kellett az oroszlánnak, nekiugrott a vaddisznónak, s darabokra tépte.

– Megállj – kiáltott az ember -, ne így edd meg! Ha szalonnát akarsz, akkor azt szépen ki kell vágni.

– Azám – szólt az oroszlán -, igazad van, nem is jó ez így szőröstül-bőröstül, vágd ki hát, neked van késed. Hanem tudod mit? Kötözz meg egy fához, míg a szalonnát kivágod, mert nem állok jót magamról, hogy egyszerre föl nem falom.

A favágó sem mondatta kétszer, úgy megkötözte az oroszlánt egy fához, hogy csak úgy ropogott belé a csontja. Hanem ezzel még nem érte be.

– Próbáld meg csak, el tudnád-e szakítani a kötelet! – mondá az oroszlánnak.

Az oroszlán nekirugaszkodott, s a kötél szerteszét szakadozott, mintha nem is lett volna.

– Erősebben, édes fiam, erősebben! – biztatá a favágót.

Hiszen nem kellett azt biztatni. Most már úgy megkötözte, hogy elbődült belé az oroszlán, s igazán szeretett volna megszabadulni. Azám, de nem ment ez olyan könnyen, s a szegény ember is felhasználta a jó alkalmat: fejszéjével agyoncsapta a hatalmas állatot. Megmutatta, hogy: „többet ésszel, mint erővel!”

(Benedek Elek: Magyar mese– és mondavilág 1. kötet)

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page

×