Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Mesék » Népmesék » Magyar népmesék » Mátyás király mesék » Mátyás király és az öreg szántóvető (Mátyás király mese, magyar népmese)

Mátyás király és az öreg szántóvető (Mátyás király mese, magyar népmese)

Egyszer Mátyás király, mikor szerteszéjjel járt az országban, hadd lássa: milyen dolga van a szegény népnek, egy falu mellett kiment a mezőre, s ott szóba állott egy öreg szántó-vető emberrel. Vele volt a kísérete is. Hatalmas nagyurak. A király megismerte az öreg szántóvetőt, aki neki hajdanában katonája volt. Ezzel a szóval köszöntötte az öreget:

– Tisztességgel, öreg!

Felelte a szántóvető:

– Köszönöm az asszonynak!

Azt kérdi aztán a király:

– Hány pénzért dolgozik kend?

– Én bizony, felséges királyom, hatért.

– S hányból él kend?

– Kettőből – mondja az öreg.

– Hát négyet hová tesz kend?

Felelte az öreg:

– Azt a sárba dobom.

Tovább kérdez a király:

– Hát öreg, hány még a harminckettő?

– A bizony, felséges királyom, már csak tizenkettő.

– Hát a bakkecskét meg tudná-e fejni? – kérdezi a király.

– Meg biz’ én, felséges királyom.

Azt mondja a király:

– Na, öreg, az isten áldjon meg, az én kérdéseimnek magyarázatját addig senkinek meg ne mondd, míg a képemet meg nem látod.

Továbbmegy a király, otthagyják az öreget, s azt mondja az uraknak:

– Na, urak, aki meg tudja magyarázni az én kérdéseimet, annak egy uradalmat adok.

Bezzeg szerették volna az urak kitalálni, de hiába törték a fejüket, nem találták ki. Mit volt mit nem tenni, visszamentek az öreghez. Körülfogták, kérték, hogy mondja meg, mi annak a beszédnek a magyarázatja. Azt mondja az öreg:

– Hát nem hallották az urak, mit mondott a király? Addig nem szabad megmondanom, míg a király képét nem látom.

De így s de úgy – mondották az urak -, megfizetik urasan, csak magyarázza meg.

– Jól van – mondotta az öreg -, hát adjanak tíz aranyat.

Mindjárt leolvasnak az öregnek tíz csengő aranyat, s kérdi az egyik úr:

– Hát mikor a király azzal köszöntötte, hogy “tisztességgel, öreg”, miért válaszolta kend, hogy “köszönöm az asszonynak”?

– Azért – felelt az öreg -, mert az asszony mossa rám a ruhát, a tiszta ruha pedig tisztesség.

– No, ez igaz – mondották az urak.

– De hogy veti kend a pénzt a sárba?

– Hát úgy, hogy kettőből magam élek, négyet a fiamra költök. Az pedig annyi, mintha a sárba dobnám, mert sohasem látom.

– Hát az mi: hány még a harminckettő?

– Megmondom, ha leolvasnak tíz aranyat.

Jól van, leolvassák azt is.

– Ennek az a magyarázatja, hogy mikor fiatal voltam, harminckét fogam volt, most meg csak tizenkettő.

– No lám, ez nekünk eszünkbe se jutott – mondták az urak.

– Hát a bakkecskéket hogy fejné meg?

– Azt is megmondom tíz aranyért.

Leolvassák a tíz aranyat, s mondja az öreg:

– Hát úgy fejem meg a bakkecskéket, ahogy most az urakat megfejtem.

De bezzeg elszégyellték magukat az urak, nagy bosszúságukban azt mondták:

– No, megálljon kend, majd megmondjuk a királynak, hogy megmagyarázta a beszédjét, pedig még a képét sem látta.

– Nem-e? – mondotta az öreg. – Én nem láttam a királyunk képét? De bizony láttam, itt van, ni! – s mutatta az aranyon a királynak a képét. – Mert úgy tudják meg az urak, hogy így értette a király is, hogy addig ne magyarázzam meg a beszédjét, míg pénzen nem látom meg a képét.

De most már az uraknak sem volt több szavuk, otthagyták az öreget, s nagy szégyenkezve a király után kullogtak.

(Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág 3. kötet)

Szólj hozzá!